Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Puma, avagy az amerikai ezüstoroszlán

Puma, avagy az amerikai ezüstoroszlán
Szülőföldjén ezüstoroszlánnak nevezik a ruganyos mozgású, csillogó bundájú ébenfekete nagymacskát. A puma fél a nagyobb ragadozóktól, de minden másra szívesen vadászik

Puma (Felis concolor)

A legek földjén, a puma hazájában "ezüstoroszlánnak", "amerikai oroszlánnak", "hegyi oroszlánnak "is nevezik a vadmacskák családjának egyik legelegánsabb tagját. Kétség nem fér hozzá, hogy ez a méltóságteljes megjelenésű macskaféle Észak-Amerika legveszélyesebb ragadozója. Ám erő és rátermettség terén elmarad dél-amerikai rokonától, a szintén jó kiállású jaguártól. Az oroszlánnal pedig egy napon sem lehet említeni.

 

puma, ezüstoroszlán
Puma, más néven ezüstoroszlán

 

A puma hatalmas területeken portyázik, élettere egészen Dél-Amerika csücskéig húzódik. Az első telepesek idején még a mai New York területén is éltek egykor pumák, de a civilizáció egyre távolabbra szorította őket.

Hegyes, dombos vidékeken, füves térségeken él, ahol hatalmas ugrásokkal teríti le áldozatát, már ha az nem nagyobb nála. Bármit elejt, ami testméretéhez passzol, kiváló mászótudománya miatt a fákon élő madarak sincsenek biztonságban tőle. Ám a vadászok elbeszélése szerint nem a bátrabb állatok közül való, hiszen ha emberrel találja szemközt magát, sietve más elfoglaltság után néz. Természetes élőhelyén legfőbb vetélytársa a jaguár.

 

puma, nagymacska
A puma hatalmas területeken portyázik

 

Több változatát ismerjük; létezik közel egy mázsás, 170 cm hosszú puma, de akad 25 kg-os törpe alfaja is. A pumák színe is változó, az ezüstös árnyalatú sötétszürke csak Patagóniában gyakori, a kisebb testű pumák színe többnyire barnás, vörös vagy a sárga árnyalataiban pompázik. Bundája miatt régebben nagy mennyiségben vadászták.

 

Párduc, puma, leopárd

Észak-Amerikában a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, bár a fekete párduc meghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok pettyes változatára használják. Európában és Ázsiában a párduc elnevezés a leopárdra vonatkozik, és a pettyes és fekete leopárdra egyaránt használatos

 

 

A hegyi gorilla

A hegyi gorilla
A hím ezüsthátú hegyi gorillák körülbelül 13 éves korukban tesznek szert az őket megkülönböztető ezüst árnyalatra, amikor is elérik a felnőttkort.

Összesen kicsit több, mint 700 hegyi gorilla él a Földön. Élőhelyük Közép-Afrika, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda határán végighúzódó Virunga-hegység. Ezek a gorillák a hegység zöld, vulkanikus lejtőin élnek, olyan területeken, ahol gyakran előfordul emberi erőszak, amelyből nekik is kijut. Számos kezdeményezés célja, hogy támogassa a hegyi gorillákat, mivel a kihalás szélén állnak, és komoly fenyegetést jelent számukra az élőhelyek elvesztése és az orvvadászat.

 

Gorilla- gerilla harcok

 

A hegyi gorillák felépítése, viselkedése:

 

 

A hegyi gorilláknak hosszabb a szőrük és rövidebbek a karjaik, mint rokonaiknak, és egy kicsit nagyobbak is, mint más gorillák.

Fákon is sétálgathatnak, de általában a földön lelhetőek fel, 30 fős csoportokba gyűlve. Ezek a csapatok lenyűgöző társadalmi struktúrákba vannak szervezve. A csapatokat egy domináns, idősebb felnőtt hím egyed vezeti, akit gyakran neveznek ezüsthátúnak, mivel egy rend ezüst szőr fedi az egyébként sötét szőrét. A csapatba befogad még pár fiatal hímet, néhány nőstényt és utódjaikat.

A vezető szervezi meg a csapat tevékenységeit, mint például az evést, a levelekbe fészkelést és a csatangolást a 2-től 40 négyzetkilométerig terjedő otthoni tartományban.

Fizikai erejük fitogtatása céljából lenyűgöző megnyilvánulásokra képesek. Ilyenkor  hátsó lábaikra állva felemelkednek, különböző dolgokat dobálnak, hatalmas mellkasukat verik, miközben üvöltő hangokat adnak ki. Annak ellenére, hogy ilyen nyilvánvaló fizikai erővel rendelkeznek, a gorillák általában nyugodt lények, mindaddig, amíg nem zavarják őket.

 

Vegetáriánus gorillák

 

A hegyi gorilla étrendje

 


A sűrű erdőkkel teli Közép-és Nyugat-Afrikában a csapatok rengeteg élelmet találnak vegetáriánus étrendjükhöz. Esznek gyökereket, hajtásokat, gyümölcsöket, vad zellert és fakérget.

A nőstény gorillák közel 9 hónap alatt hordják ki kölyküket. Erős szüleikkel ellentétben az újszülöttek soványak, csupán 2 kilogramm körüli súlyúak, és csak arra képesek, hogy kapaszkodjanak anyjuk szőrébe. Négy hónapos koruktól életük első két-három évéig anyjuk hátán teszik meg az útszakaszokat.

A fiatal gorillák a három- és hatéves koruk közötti időszakban a saját gyerekeikre emlékeztetik az emberi megfigyelőket. Napjaik legnagyobb része játékkal telik, fákon való sétálgatással, kergetőzéssel vagy ágon lengéssel.

 

Ragaszkodó porontyok

Fogságban a gorillák jelentős intelligenciát mutattak, és még egyszerű emberi jelnyelvet is megtanultak.

 

A vörös panda (vörös macskamedve)

A vörös panda (vörös macskamedve)
A jól ismert fekete-fehér óriáspanda távoli rokona, a vörös panda magányos teremtmény, amely a nepáli, mianmari és a közép-kínai erdőkben honos.

A vörös panda eltörpül az óriás fekete-fehér panda mellett, amellyel megosztja nevét. Ezek a pandák az átlagos házimacskák méretét érik el, habár hosszú, bozontos farkuk  akár 46 cm-es is lehet. A pandák ezt a testrészüket takarónak használják a hideg hegyi levegő ellen. A vörös panda, az óriás pandához hasonlóan, a magaslati őserdőket kedveli, de területe kiterjedtebb. A vörös pandák a nepáli, a mianmári (Burma) és a közép-kínai erdőkben élnek.

A vörös panda életmódja

 

Ezek az állatok a leggyakrabban fákon tartózkodnak, és ott is alszanak. Akkor a legaktívabbak, amikor táplálékot keresnek: szürkületkor, éjjel és hajnalban.

 

Átlagos házimacska méretük van


A vörös pandák kedvelik a bambuszt, de nagyobb rokonuktól eltérően, ők megeszik a gyümölcsöket, a makkot, a gyökereket és a tojásokat is. Amint az óriás pandának, nekik is hosszúkás csuklócsontjuk van, amely a hüvelykujjhoz hasonlóan működik, ezzel jól tudnak markolni.

Félénk és magányos állatok, kivéve amikor párosodnak. A nőstények tavasszal és nyáron hozzák a világra kicsinyeiket, amelyeknek száma egy és négy között szokott lenni. A kis pandák 90 napot a fészekben töltenek , ezidő alatt az anya vigyáz rájuk. (A hímek kevésbé érdeklődnek kicsinyeik iránt.)

 

A fairtás csökkenti a vörös pandák számát


Veszélyben az élőhelyük


A vörös panda osztályozási gondokat okozott a tudósoknak. Az óriás panda rokonai közé sorolták, de ugyanakkor a mosómedve rokonai közé is, bozontos farkuk miatt. Manapság a vörös pandákat saját, egyedi családjukba sorolják, a macska-medvefélék családjába.

A vörös pandák az erdőirtás miatt veszélyben vannak. Természetes élőhelyük csökken, mivel egyre több erdőt elpusztítanak a fakitermelés és a mezőgazdaság miatt.