Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A japán makákó

A japán makákó (japán hómajom)
A japán makákó vagy japán hómajom a fagypont alatti hőmérsékletet is jól tűri, sőt kifejezetten élvezi a hóesést, szeret hógolyózni. Ha pedig melegre vágyik, felkeresi valamelyik közeli hőforrást, ahol hosszasan fürdik.

A tél elmúltával, és a tavasz, majd a nyár beköszöntével az állatok élvezik a meleget, és igyekeznek kiheverni a kegyetlen tél megpróbáltatásait. De a magas japán hegyláncok lombhullató erdeiben él egy törzs, amely soha nem felejti el a hideg napokat: a japán makákók (japán hómajmok). Több, mint 180 főemlős faj van a világon, de csak a japán makákók élnek meg ilyen magasságban, sarkvidéki hőmérsékleten, Honshu szigetén, és éves hógolyó versenyt is rendeznek.

 

Nomen est omen: a hómajom imád hógolyózni
Nomen est omen: a hómajom imád hógolyózni


A japán makákó hasonlít az emberre


A japán makákó testhossza 75-95 cm, testsúlya 8-14 kg. Akár a -15 °C-ot is eltűri. Ezek a gyapjas, vörös pofájú állatok nagyon hasonlítanak az emberekre, úgy magatartásukban, mint szokásaikban: olyan meghökkentő képességeket fejlesztettek ki, melyek megértése szinte lehetetlen. A japán makákók nemcsak arra képesek, hogy mondandójukat különböző hangok segítségével közöljék, hanem kialakult náluk a nemzedékek közötti tájékoztatás csodálatos képessége is (amiről eddig azt gondolták, hogy kizárólag emberi képesség). Képesek a hangsúlyváltoztatásra is, és az egyes egyének több különböző arckifejezést képesek ölteni. A gőzölgő kádban fürdő hómajmokat ábrázoló népszerű képeknek van valóságalapjuk. Húsz évvel ezelőtt egy nőstény hómajom begázolt a párás meleg vulkáni forrásba, és biztatta társait és utódait, hogy kövessék példáját, és fürödjenek a jó meleg vízben. A japán makákók kifejezetten szeretik a vizet, szívesen üldögélnek a hőforrásokban.

 

Wellness makákó módra
Wellness makákó módra

 

A japán makákó életmódja

 


A hómajmok bonyolult hierarchikus rendszerbe szerveződve élnek, amely nemcsak azt határozza meg, ki mehet a meleg forráshoz, hanem a klán minden tagjának társadalmi helyzetét is. A nőstények közötti szoros viszony és a matriarchális rendszer ellenére minden évben néhány válogatott alfahímet jelölnek ki a törzs védelmére. Az a dolguk, hogy megvédjék a forrásokat az alacsonyabb rendű majmoktól és más, nem kívánt betolakodótól. Emellett vannak ún. alvezérek is, akik hasonló feladatokat látnak el. Ők azonban nem tartoznak ahhoz a belső körhöz, melyet a nőstények, az utódok és az alfahímek alkotnak. A csoportok 15-200 főből állnak.

A majmok napjainak 40 százalékát a vadászat teszi ki, 60 százalékát pedig játékkal, bolondozással töltik. A gyerekekhez hasonlóan a kis makákókat is kétéves kor körül választják el az anyjuktól. Hatéves koruk előtt mentesek a matriarchátus kötöttségei alól, és a korukkal járó felelősségtől. A kölykök barátságosak és hiperaktívak, birkóznak és visítoznak, amíg a szülők meg nem szidják őket, és ki nem szedik a meleg vízből.

 

A hómajmok szigorú matriarchátusban élnek
A hómajmok szigorú matriarchátusban élnek


Szeretik a hóesést


A hómajmok, a fiatalok és az öregek egyaránt, nagyon izgatottak a tél első hóesésekor, versenyeznek, ki gyúrja a legnagyobb hógolyót, a fiatalok frusztrálttá válnak, a büszke alfa-hímek pedig irigykednek, ha a csapat valamelyik tagja nagyobb hógolyót gyúr, az anyák erős kézzel fegyelmeznek. A hómajom ennek ellenére nem komolytalan fráter, a többi főemlőshöz hasonlóan barátságos és tiszta állat. Órákig ápolja lelkiismeretesen testét, sőt még tovább is megy egy lépéssel: a japán makákó megmossa az ételt, mielőtt megeszi.


A japán makákó táplálkozása


Bár a makákók vegyes táplálkozású élőlények, elsősorban gyümölcsevők, elmajszolnak minden lombos, lédús növényt, amit elérhetnek. Tavasszal magvakat, virágokat, és zsenge leveleket esznek, ha szerencséjük van, madártojást is. Késő nyáron és kora ősszel zamatos gyümölcsökkel és bogyókkal táplálkoznak. Fő tevékenységük nyáron a zsírréteg felhalmozása a hideg téli hónapokra, amikor minden hó alatt van, és minden erdőlakó lény fakérgeken és gyökereken marakodik.


A japán makákó szaporodása


A nőstény 173 napos vemhesség után 1 kölyköt hoz a világra, akit a többi nősténnyel és az alfahímekkel együtt nevel. A nőstény 5, a hím 3,5 éves korára válik ivaréretté.


Veszélyeztetett faj


A fokozott fejlődés és az erdőirtás Japánban egyrészt északabbra tolta a majmok természetes élőhelyét, ahol kevés az élelem, és rosszak az életkörülmények, másrészt sűrűbben találkozhatnak emberekkel. A hómajmokat guberálásuk, a gyümölcsök iránti mohó szenvedélyük és szemtelenségük miatt sok gazda nem kedveli.

Mára a makákóállomány megfogyatkozott, a japán hómajom veszélyeztetett faj lett, de újabban erőfeszítéseket tesznek hegyi élőhelyük újraerdősítésére.

 

 

A borneói orángután

A borneói orángután
Nemrég a tudósok még minden egyes orángutánt egy fajhoz soroltak, Pongo pygmaeushoz. De a genetikai vizsgálatok elég különbséget mutattak ki Borneo és Szumatra szigetén ahhoz, hogy két különálló fajra osszák őket.

Nemrég a tudósok még minden egyes orángutánt egy fajba soroltak, Pongo pygmaeus. De a genetikai vizsgálatok elég különbséget mutattak ki Borneó és Szumatra szigetén ahhoz, hogy két különálló fajra osszák őket. A borneói orángután (Pongo pygmaeus) a népesebb a két faj között – 12 000 – 16 000 borneói orangután van a vadonban, viszont csak 3 000 – 5 000 szumátrai orangután (Pongo abelii) él ott. Mind a két faj veszélyeztetett a fakitermelés és a tüzek miatt.

Pongo pygmaeus
Veszélyeztetett állat

 


A borneói orángután életmódja


A borneói orángutánok fán élő főemlősök. Csak ritkán ereszkednek le a földre. A fák tetején alszanak egyfajta fészken, amit faágakból építenek meg. A nőstények a fák lombjai közt adnak életet utódaiknak, és a fiatal orángután az anyjába kapaszkodik. Annak ellenére, hogy az orángutánokat a törvény védi, néha fiatal egyedeket fognak be, és adnak el illegálisan házi kedvencként.

Orángután
Kis csoportokban élnek

 


A borneói orángutánok eléggé magányos állatok, csak kis közösségeket alkotnak. Néha kis csoportokba gyűlnek, amikor étkeznek. A fiatal orángutánok kb. 8 éves korukig maradnak az anyjukkal. A nőstény kölykök néha csoportokban járnak napokig.


Általános tudnivalók a borneói orángutánról


Tömeg: 30-90 kg

Testhossz: 1.50 m (átlag)

Étrend: növényevők (füge, levelek, virágok, rügyek), időnként rovarokat is esznek

Párzási időszak: egész évben

Ivarérettség: 7 évesen

Utódok száma: 1-2

Élettartam: 50 év (vadonban)

Rendszertani besorolás:

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály: Emlősök (Mammalia)

Rend: Főemlősök (Primates)

Faj: Orángután (Pongo)

Fajta: Borneói orángután (Pongo pygmaeus)

Pongo pygmaeus
Élettartamuk 50 év

 


Elterjedés és élőhely


A borneói orángutánok vadon ma már csak Borneó szigetén élnek. Őskori leletek azt sugallják, hogy egykor ez a faj Délkelet-Ázsia nagy részén jelen volt. A borneói orángutánok erdős helyeken élnek, és idejük nagy részét az erdők lombozataiban töltik.

 

 

A láma

A láma
A láma évszázadokon át fontos szerepet játszott a dél-amerikai emberek életében. Egyike azon kevés szelidített állatoknak, amelyek terhet szállítanak.

A lámák a tevefélék családjába tartoznak és lehetséges, hogy a lámák és az alpaka juhok is a vad guanakótól származnak, melyek a Dél-amerikai bokros szavannákban élnek. A lámák dél-Amerika nyugati részén vannak elterjedve, Peru legnyugatibb pontjától Chile nyugati pontjáig. A lámák legközelebbi rokonaiknál, a guanakóknál és az alpakáknál nagyobbak, elérik az 1,3 m magasságot és 1,5 m hosszúságot, 110-120 kilósak. Mint minden tevefélének, nekik is hosszú a nyakuk. A lámáknak vastag gyapjújuk van, amelynek színe egyedenként változik.

 

Láma az Andokban
Láma az Andokban

A lámák természetes környezete a Dél-Amerika füves, bokros, hegyes területeii. Gyorsan áthaladnak a meredek hegyi ösvényeken, és a lovaktól meg szamaraktól eltérően, jól tűrik az alacsony légnyomást és a magashegyi levegőt. Nem sokat tudunk a lámák csoportban való viselkedéséről, mivel manapság csakis háziállatként tartják őket.

A lámák kizárólag növényevők, legtöbbször a bokrok ágait és leveleit eszik, de általában minden növényt és levelet megesznek amit csak találnak. Úgyanúgy mint a tevék, ők is napokig kibírják víz nélkül és a víz fontos részét a megevett növényekből szerzik. A lámák kérődző állatok, ami azt jelenti, hogy kétszer emésztik meg a táplálékot, ami segít abban, hogy kis darabokra őröljék a szilárd növényeket és több tápláló anyagot nyerjenek.

 

A láma barátságos, ámde makacs állat
A láma barátságos, ámde makacs állat

A vemhesség általában 11-12 hónapig tart. Az újszülöttek 30 perc elteltével már járni tudnak, de aránylag lassan fejlődnek ki. A nőstények 4 hónapig szoptatják kicsinyeiket. A lámák 1-2 évesen válnak ivaréretté és akár 20 évet is élhetnek. Az emberek már ezer éve tartják a lámákat háziállatként. Eleinte csak húsuk miatt tenyésztették őket, de késöbb rakomány szállításra is használták hegyes területeken.

Annak ellenére, hogy a láma egy barátságos állat, nagyon makacs is lehet, és ha túl nehéz a hátán a teher, meg sem mozdul. Érdekes módon csak akkor engedik hogy megrakják, ha más lámák is vannak a közelben. A tevékhez hasonlóan, elégedetlenségét úgy fejezi ki,  hogy a már megemésztett és fura szagú étellel köpi szembe azokat, akik bosszantják őt.

A tehnológia fejlődésével a lámák lassan elvesztették pótolhatatlan teherhordó szerepüket, de ennek ellenére az Andokban még mindig vannak olyan emberek, akik erre a célra használják fel őket. Az Andok őslakosai számára a lámák még mindig fontos áhaszonállatok, mivel táplálékot, gyapjút, bőrt és zsírt biztosítanak, de a fajnak a képviselői sokkal könnyebb életet élnek, mint néhány évszázaddal ezelőtt.