Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vietnámi antilop: nem látjuk többé?

Vietnámi antilop: nem látjuk többé?
A hosszú, hátrahajló szarvú vietnámi antilop (más néven szaola) a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listája szerint kihalófélben van. A világ egyik legtitokzatosabb állata a vadászok és orvvadászok állította csapdák miatt került veszélybe.

Ezek a csapdák még csak nem is az ottani emberek számára szinte értéktelen szaola (Pseudoryx nghetinhensis) befogására szolgálnak, hanem a magas értékkel bíró tigrisek és elefántok levadászására. A szaola populáció nagyon alacsony, nem tudni, hogy pontosan hány egyed maradt fenn. Lehet, hogy néhány száz, de az is lehet, hogy csak néhány tucat.

Jelenleg egyetlen vietnámi antilop sem található meg állatkertekben, mivel tartásuk rendkívül nehéznek bizonyult. Így ha minden egyedet elpusztítanak a vadonban, semmilyen bizonyíték nem marad majd fenn erről a fajról.

A faj fennmaradásához több dologra van szükség: az orvvadászok csapdáinak eltávolítására, a kutyákkal való vadászat lecsökkentésére és fejlettebb nyomkövetési módszerek alkalmazására, amivel jobban megismerhetjük a vietnámi antilop életmódját.

 

szaola
Jelenleg egyetlen vietnámi antilop sem található meg állatkertekben, mivel tartásuk rendkívül nehéznek bizonyult.

Az élővilággal történő kereskedelem a harmadik legnyereségesebb üzlet a kábítószer és az emberkereskedelem után. Megfékezésére 2005-ben azon 10 ország, mely a Dél-kelet Ázsiai Országok Szövetségéhez tartozik (ASEAN), megegyezést írt alá az információáramoltatásról az illegális kereskedelem megfékezésére.

A vietnámi antilop nem része ennek a kereskedelemnek - leginkább azért, mert az állat eddig ismeretlen volt az illegális piacokon. Ám élőhelyén megtalálhatóak az orvvadászok által keresett egyéb fajok, mint a tigrisek, vadmacskák, majmok, tobzoskák és medvék, melyek az illegális kereskedelem leginkább keresett árucikkei.

 

 

 

Kigúvad, de nem forog a koboldmaki szeme

Kigúvad, de nem forog a koboldmaki szeme
A koboldmaki az egyik legfurcsább kis teremtés: füleit külön-külön is képes mozgatni, fejét pedig mindkét irányba 180 fokban el tudja fordítani. Szemeit nem tudja mozgatni, ezért állandóan merev tekintettel bámul a világba, no és a kamerába...

A koboldmaki a félmajmok rendjébe, a Tarsidák családjába tartozó emlős faj. Nevét óriási, párhuzamosan előre néző szeméről kapta, melyről hiányzik az úgynevezett fényvisszaverő réteg (tapetum lucidum), melynek hiányában az éjszakai életmódot élő állatka szeme feltűnően nagyra nőtt, és forgatni is alig tudja. Fejét viszont mindkét irányban 180 fokkal képes elcsavarni, s mókás füleit is külön-külön mozgatja!

Az alábbi videón egy Fülöp-szigeteki koboldmaki (Tarsius syrichta) szemeit csodálhatjuk meg:

A koboldmaki szeme

 

 

Koboldmaki
A koboldmaki függőleges faágakon szeret kapaszkodni
A koboldmaki lába testméretéhez képest igen hosszú: a békák és a szöcskék test-arányainak felel meg. A békákra abban is hasonlít, hogy sípcsontjuk és szárkapocscsontjuk összeforrt (tibiofibula), s akár 3 méterre is képes elugrani. Farka rendkívül hosszú és erős: ugrás közben ezzel egyensúlyoz.A koboldmaki az egyetlen főemlős, melynek nem körmei, hanem karmai vannak: ezekkel ugyanis könnyebben tud megkapaszkodni a fákon. Az összes főemlős közül egyedül a koboldmaki rendelkezik karmokkal körmök helyett.

 

A törpe koboldmaki (Tarsius pumilus) mindössze 57 gramm, vagyis jóval kisebb a többi koboldmakinál. Sokáig kihaltnak hitték, míg 200-ben két indonéz tudós véletlenül csapdába ejtett egy példányt, ezt követően kutatók kerekedtek fel és újabb, élő példányokat találtak. A 180 fokos fejforgatásnak köszönhetően sikerült is szert tenniük egy jó kis koboldmaki-harapásra. Az aprócska szőrmókokra a kutatók jeladót erősítettek (ekkor történt a harapás), így egyre többet tudunk az állatok életmódjáról.

Életmódja

Rovarokkal, kis csúszómászókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Fatörzseken és függőleges ágakon az ujjain található tapadókorongok és karmok segítségével kapaszkodik, alváshoz odúkba bújik. A törpe koboldmaki csendesebb, míg pl. a celebeszi koboldmaki (Tarsius tarsier) hosszú percekig kiáltozik, amikor élelemgyűjtő körútjáról visszatér. Fogságban nagyon nehezen tartható.

 

 

 

Mindenki kedvence: a pandamackó

Mindenki kedvence: a pandamackó
A világon mindenütt imádják a macikat. A plüssmedvék bájos bambasága még a legszőrösebb szíveket is képes megindítani. A pandák pedig különösen védtelennek tűnnek, plüssfiguraként éppen úgy, mint az életben. Nem véletlenül. Kicsik és nagyok is imádják őket, bár a kihalás veszélye fenyegeti a pandákat.

Csökkenőben a vadon élő pandák száma

Az óriáspanda, melyet nagypandának, bambuszpandának vagy őshazájában, Kínában nagy medvemacskának is neveznek, sajnos igen előkelő helyen szerepel a veszélyeztetett állatok úgynevezett vörös listáján. Szabadon mindössze körülbelül ezer óriáspanda él a kínai Szecsuán, Kanszu és Senkszi tartományok hegyei között 1500-3000 méteres magasságban. Arrafelé még rezervátumokat is létesítettek számukra.

 

Pandamackó az állatkertben
Pandákkal manapság leginkább állatkertekben találkozhatunk, szabadon mindössze kb. ezer példány él Kínában.

 

Időjós pandák

A környék hegyi emberei a pandákra időjósként tekintenek: ha a mackók magasabb területekre vándorolnak, várható, hogy melegebbre fordul az idő. A pandák ugyanis a hűvös fenyő­ és bambuszerdőket kedvelik, vastag bundájukat olajos váladék védi a hidegtől. Legfőbb táplálékuk a bambuszrügy, de néha elfogyasztanak egy-egy halat, esetleg kisebb rágcsálókat, mint például a pikát (fütyülő nyulat).

A 100-150 kilós, másfél méter magas pandamaci kicsinye alig tízdekás súllyal jön a világra. Születése után a mamája három héten keresztül folyamatosan ringatja a karjaiban. Fogságban csak kevés hajlandóságot mutat a szaporodásra, ezért Kínában külön centrumokat hoztak létre, ahol mesterségesen termékenyítik meg a macikat.

 

Panda és kölyke
Az óriáspanda Kínában nemzeti jelképnek számít.

Kínai Panda-mánia

Az óriáspanda Kínában őshonos, ahol nemzeti jelképnek számít. Éppen ezért megpróbálnak mindent megtenni érte. A közép-kínai Vuhan város állatkertjében külön havas csúszdát építettek számukra, mivel a pandák imádják ezt a mulatságot. Kínában pandagyógyító expedíciókat is szerveznek: elszánt állatorvosok kapaszkodnak fel a hegyi rezervátumokba, hogy segítsenek a beteg példányokon. Azt, aki pandát öl, szigorúan büntetik: nemrég egy férfit tizennégy év börtönre ítéltek, mert lelőtt egy pandakölyköt.