Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szárazföldi teknősök tavaszi étvágytalansága

Szárazföldi teknősök tavaszi étvágytalansága
Telelést követően, minden tavasszal gyakori probléma a szárazföldi teknősök étvágytalansága. Előidézésében számtalan tényező szerepel, amelyek közül elsősorban tartástechnológiai hibák a legjelentősebbek, de számos betegség is okozhatja. A jelenséget összefoglalóan telelés utáni étvágytalanságnak (“Poszthibernációs anorexia” - PHA) nevezik.

A megfogalmazás valójában nem egy konkrét betegségre utal, hanem a telelés alatt / után kialakuló különböző problémák következményeként jelentkező étvágytalanságra. Gyakorlatilag erről beszélünk minden telelést követő koplalás esetén.

 

 

éhes teknős, szárazföldi teknős
Egészséges teknős a telelést követően általában egy héten belül elkezd táplálkozni.

 

A betegség megértéséhez ismerni kell a teknősök telelésének folyamatát. A természetben a teknősök a számukra kedvezőtlen körülmények elől elvonulnak és úgynevezett téli álmot alszanak. Telelés során a teknősök életfolyamatai lelassulnak, így kevesebb energiát igényelnek az életbenmaradáshoz. Az ilyenkor szükséges tápanyagot valamint folyadékot a korábban felhalmozott tartalékaikból fedezik. A telelés végére a raktárak jelentős mennyiségben csökkenek, szélsőséges esetben ki is ürülhetnek. A teknősök betegségekkel szembeni ellenálló képessége így tavaszra csökken és szervezetük ekkor a legsérülékenyebb.


A telelést követő étvágytalanság kialakulásának leggyakoribb okai következők:

  • Telelés alatti hiányosságok:

    Alacsony telelési hőmérséklet:
    Fagypont körüli hőmérsékleten kezdetben fagyási sérülések jelentkeznek. Leggyakrabban a szem sérülése alakul ki, aminek akár vakság is lehet a következménye. (Nulla Celsius fok alatti hőmérsékleten a teknősök megfagynak).

    Magas telelési hőmérséklet:
    nem kellően alacsony hőmérséklet szintén veszélyes a telelés során. Ilyenkor a teknős életfolyamatai, anyagcseréje nem lassul le kellő mértékben, ellenben étvágya nincs. A tartalékok így sokkal hamarabb kimerülnek, aminek káros hatásai sokszor a telelést követően jelentkeznek csak.

    Szükségesnél hosszabb ideig tartó telelés:
    Éghajlatunkon a tél rendszeresen hosszabb ideig tart mint a teknősök természetes élőhelyén. Az elhúzódó telelés alatt, hasonlóan az előző esethez, szintén elfogynak a teknős tartalékai.

    Kártevők: Ritkán előforduló gond lehet a különféle rágcsálók támadása (megrágás).
  • Telelést követő problémák:

    A telelés végét követően a teknőst újra a számára ideális körülmények között szükséges tartani.
    Amennyiben ez eltér a faj számára szükségestől, úgy a teknős nem fog elkezdeni táplálkozni és előbb utóbb megbetegszik.

    Esetenként előfordul, hogy a teknős hamarabb felébred a telelésből
    , de ez észrevétlen marad. Ilyenkor szintén nem megfelelő viszonyok között kénytelen tartózkodni, ami betegségekhez vezet (alacsony tartási hőmérséklet, ivóvíz és táplálék hiánya, stb.).
  • Egyéb háttérbetegségek, amelyek a telelés előtt is megvoltak, de tüneteket nem mutattak, lappanganak (bakteriális és vírusos betegségek, hiánybetegségek, szaporodásbiológiai problémák, stb.).

 

teknős fürdik, szárazföldi teknős
Ébredés után fontos a teknősöket megitatni. Itatás céljára legmegfelelőbb ha a teknőst egy lapos, langyos vízzel teli tálba helyezzük. Ebben akár 10-15 percet is eltölthetnek. (Lényeges szempont, hogy a fejét ki tudja emelni a vízből!).

 

Az előzőek figyelembe vételével az ébredést követően a legszükségesebb tennivalók a következők:

  • a teknős számára ideális körülmények biztosítása (hőmérséklet!, megvilágítás, rejtekhelyek, stb.)
  • a teknős megitatása (feladata a telelés alatti folyadékveszteség pótlása, ezenkívül a telelés során felszaporodott káros anyagok eltávolítását is elősegíti)

A telelésből felébredt teknősnek nagyjából egy héten belül el kell kezdenie táplálkozni. Ha ez nem történik meg annak két oka lehet: helytelen tartási körülmény vagy valamilyen betegség. Az utóbbi esetben minél hamarabb forduljunk hozzáértő állatorvoshoz!


 

 

 

Érdekességek vízi- és szárazföldi teknősökről

Érdekességek vízi- és szárazföldi teknősökről
A teknősök több, mint 200 millió éve léteznek a Földön, megelőzve az emlősöket, a madarakat, a krokodilokat, a kígyókat, és még a gyíkokat is a fejlődésben. Lássunk néhány érdekes tényt a páncélos állatokkal kapcsolatban!

A teknősök ősei fogakkal rendelkeztek, és nem tudták behúzni a fejüket, de ettől eltekintve az általunk ismert teknősök nagyon is hasonlítanak elődeikhez. Több teknősfaj elélhet akár száz vagy még több évig is, mint például az amerikai doboz-teknős is.

Egy feljegyzett eset szerint egy indiai-óceáni teknős elfogásakor nagyjából ötven éves lehetett, majd fogságban élt még 152 évet.

 

Egyes fajok nagyon sokáig elélnek


Minden kontinensen elterjedtek, az Antarktiszt kivéve.

Szinte bármely klíma megfelel nekik, egyetlen szükséges feltétel az elegendő meleg a költési időszakban.

A legtöbb teknős nem jól tűri a hideget, ennek ellenére egyszer megfigyeltek egy Amerikában honos mocsári teknőst jég alatt úszni a Great Lakes környékén.

Észak-Amerika sok teknősfajnak ad otthont, míg az Európában található fajok száma csupán két vízi és három szárazföldi.

A teknősök hátán található védőburok a páncél, míg a hasán található a plasztron.

A kemény védőburok 60 különböző, egymáshoz csatolt csontból áll.

 

Nem a leggyorsabb szárazföldi állat


A páncél csontos része lemezekkel van fedve, mely plusz védelmet biztosít.

A legtöbb szárazföldi teknősnek kemény páncélja van, míg a vízi teknősök inkább aerodinamikusabb páncéllal rendelkeznek. Kivételt képez egy kelet-afrikai fajta, mely ha fenyegetve érzi magát, közeli kövek közé fészkelődve felfújódik.

A legtöbb teknősfélének öt ujja van, kivételt képez ezek között az amerikai mocsári teknős, mely négy, esetenként három újjal rendelkezik csupán.

A teknősöknek jó látásuk és kitűnő szaglásuk van. Hallás és tapintás terén sem állnak rosszul, mindemellett még a páncélban is találhatunk idegvégződéseket.

 

Páncéljuk nyújt védelmet nekik


Egyes vízi teknősök képesek a bőrükön vagy a kloáka-nyílásukon keresztül lélegezni, így képesek hosszabb ideig víz alatt maradni, akár magukat hibernálni is.

A teknős egyike azon primitív hüllőfajoknak, mely sok más fajt túlélt. Lehetséges, hogy sikerének oka a páncélja?