Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vízidisznó vagy kapibara (Hydrochoerus hydrochaeris)

A vízidisznó vagy kapibara (Hydrochoerus hydrochaeris)
A vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris) vagy másnevén kapibara Földünk legnagyobb rágcsálója. Víz melletti területeken él csapatba verődve, melyet a legidősebb, domináns hím vezet.

A vízidisznó az emlősök osztályába, a rágcsálók rendjébe és a kapibarafélék családjába tartozik, ez utóbbinak ő az egyetlen faja.

 

 

Földünk legnagyobb rágcsálója

 

A vízidisznó a legnagyobb rágcsáló

 

 

A vízidisznó Földünk legnagyobb rágcsálója. A kifejlett példányok testhossza elérheti a 130 centimétert, súlya a 65 kilogrammot. A hímek kisebbek a nőstényeknél. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. A „Hydrochoerus" szó azt jelenti: „vízidisznó".

A kapibara szeret elbújni a sűrű növényzetben és a bokrokban. Természetétől fogva nappal és éjjel egyaránt aktív állat, néha megpihen egy földbe ásott lyukban, de ha emberek háborgatják, akkor éjjel bújik csak elő. A kapibarára a gazdák nemcsak húsuk miatt vadásznak, hanem azért is, mert a termésben gyakran kárt okoz. Egyes területeken növekszik, másokon viszont csökken a vízidisznó populáció. Bizonyos területeken, ahol elég nedves a talaj, még haszonállatként is elkezdték tenyészteni.

 

Szeret pihenni


A vízidisznó természetes élőhelye

 

A vízidisznó az amazonasi esőerdőkben honos. A Panamai Köztársaságban, az Andok bizonyos vidékein, Kolumbiában, Uruguay-ban, Argentínában is előfordul, de mindig vizek környékén él.

A vízidisznók 15-20 fős csoportokban élnek, (a száraz évszakban még 100 fős csoportokba is összeverődhetnek a kisebb tavak köré), melyeket hímek és nőstények vegyesen alkotnak. A csapatot egy öreg domináns hím vezeti. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangot is ki tudnak adni: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás. A megfigyelések azt mutatják, hogy a kapibarák egész nap csak üldögélnek. A „kapibara" szó a guarani indiánok nyelvén azt jelenti: „a füvek királya".

A kapibarák kissé lomhák a szárazföldön, de kitűnő úszók és búvárok. Mivel emlősök, néhány percig képesek a víz alatt maradni, de nem ülhetnek a vízben időtlen időkig. Bár ha a szükség azt diktálja, még aludni is tudnak a víz alatt, persze néha kidugják az orrukat egy kis oxigénért.

 

Szárazon lomhák, de a vízben otthon vannak


A vízidisznó testfelépítése

 

A hím elérheti az 50-52 kilót is, a nőstény 54 kilóig is megnőhet. A kapibara hatalmas, zömök teste 130 cm hosszú lehet, a vállmagassága a 60-61 cm-t is elérheti. Szemei kicsik, a fejük tetején helyezkedik el, akárcsak a füleik és az orruk. A nutriára hasonlítanak. A hímek orrhátán egy különleges agyalapi mirigy található, melynek segítségével szagokat bocsát ki, így jelölve meg territóriumát. Lábaik rövidek, az elülső lábak hosszabbak a hátsóknál. Mellső lábaikon 4, a hátsókon 3 lábujjuk van. Lábujjaik között kicsi úszóhártyák találhatók. Színük a vöröses árnyalatoktól a barnáig változik. Bőrük kemény, szőr borítja.

 

Szaporodása

 

Többnyire áprilisban vagy májusban párosodnak, de ősszel is gyakran előfordul. A kapibarák általában a száraz évszak előtt párosodnak a víz alatt.

A legtöbb nőstény egyetlen almot rak egész évben, néha előfordul, hogy kettőt.

A nősténynek 5 pár mellbimbója (emlője) van, és 2-8 kölyköt hozhat a világra (leggyakrabban 5-öt). A vemhesség 120-150 napig is eltarthat, az újszülött kölykök nagyjából 1 kilósak. A „malacok" növénnyel is táplálkozhatnak, de 16 hetes korukig az elsődleges táplálékforrást az anya biztosítja számukra az anyatejjel. A nőstények segítenek egymásnak felnevelni a kölyköket, míg azok el nem érik a 15 hónapos kort ,és ivaréretté nem válnak.

A kapibara szabadon 8-10 évet él, de az állatkertben a 12 éves kort is elérheti.


Táplálkozása

Vízi növényeket, füvet, zöldségeket és fakérget eszik.

 

A kicsik 16 hétig tejen élnek

 

A vízidisznó ellenségei

A kapibarának sajátos védekezési módszerei vannak. Amikor veszély közeledik, a víz alá merül „gyáván" megbújik a víz alatt. Természetes ellenségei közé tartozik az anakonda. Legrettenetesebb ellenségei a kajmán, a jaguár, az ocelot, a puma. Tökéletesen el tud rejtőzni, csak szemei, orrnyílásai és fülei látszanak ki a vízinövények közül.

 

A nyérc (vidramenyét)

A nyérc (vidramenyét)
A nyércnek vagy más néven vidramenyétnek két fajtáját különböztetjük meg, az amerikai és az európai nyércet. Ezek az állatok folyópartok közelében élnek, de néha előfordul, hogy városokba is beköltöznek.

Két menyétféle van, az amerikai nyérc (Mustela Vison) csaknem egész Észak-Amerikában honos, és a Mustela Lutreola, vagyis az európai nyérc, amely Svájcban, Ausztriában, Spanyolországban, Franciaországban, Romániában, Oroszországban, Észtországban és Ukrajnában él. Ezek egyaránt a menyétfélékhez tartoznak, aminek a neve Mustelidae.

A nyércek története

Az amerikai nyércet 1929-ben telepítették be Angliába az Egyesült Államokból, és a prémje miatt tenyésztették. De számos állatka különböző okokból kifolyólag megszökött, és ezek veszélyt jelentettek a madarak, halak, a baromfik, valamint más vadon élő őshonos fajok számára. Ezt a kisállatot  nem szabad összekeverni az európai nyérccel. Az amerikai nyércet speciális területeken tenyésztik. Ez jóval kisebb, világosabb színű, a felső ajka nem fehér, hanem barna, vagy vörösesbarna, akár a test többi része. Az európai nyérc nem annyira agresszív mint az amerikai, melyet jelenleg a kihalás veszélye fenyeget. Mivel a nyérc nagyos ügyes úszó, képes bejárni a védett területnek számító szigeteket is, hogy néhány vadon élő madarat elcsíphessen. Ellentétben a legtöbb vadon élő állattal, a nyérc akkor is öl, amikor nem éhes.

 

Fizikai jellemzőik

 

A nyérc testhossza a farkával együtt általában 35-58 centiméter, testének tömege: körülbelül 1 kilogramm. A hím súlya körül-belül 800 g és test nagyjából 24 cm hosszú. A tenyésztett hímek viszont elérik a 3 kg-ot is. A nőstény súlya kb. 600 g, és a testhossza eléri a 50 cm-t. A farka nagyjából 12-22 cm.

A nyércnek dús, fényes bundája van, a vad nyérc bundája barna, de a tenyészett nyérc bundájának színe változhat a fehértől majdnem a feketéig. A szőrzete sötétbarna, az oldalán fehér foltok is előfordulhatnak.

 

A nyérc szaporodása

A párzási időszak áprilistól májusig tart. A nyérc egy furcsa jelenség, a késleltetett magzatfejlődés jellemzi. Bár a valódi vemhességi idő 39 nap, az embrió leállhat a fejlődésben egy bizonyos időre, és 76 nap is eltelhet, amíg a kölyök megszületik. Egy átlagos nyérc-vemhesség nagyjából 45 -52 napig tart.

 

Általában magányos állatok


Csak egy almot alakítanak ki évente. A nősténynek évente 5-6, vagy maximum 10 kölyök alkothatja az almát. A nyérc élettartama 8-10 év.


A nyérc táplálkozása


Szeretik a változatos étrendet: halat, kisebb emlősöket és madarakat fogyasztanak (különösen az angolnát, a nyulakat és a vízi szárnyasokat kedvelik). Esetenként, pancsolás közben, megesznek egy-egy rákot is.

 

 

 

Sok helyen megtalálhatók


Életmódja



A nyérc leginkább a víz közelében szeret tartózkodni, nagyon ritkán fordulelő, hogy messze menjen a folyóparttól, a tóparttól, vagy a mocsaras környéktől. Gyakran elkóborol a csatornákban és a patakokban, kedvenc tápláléka, a nyúl után keresgélve. Bizonyos földrészeken, mint például Skóciában, a nyércek a tengerpartok mentén alakítják ki élőhelyüket. Néha még a városokba is beköltöznek, ha van elég víz, ami a megélhetésüket biztosítsa. Ha a tó-, tenger- vagy a folyóparton véletlenül találkozol egy menyéttel, vagy egy vidrával, nagy esély van arra, hogy az egy nyérc. A vidrával ellentétben, amely csak éjszaka aktív, a nyérccel nem napközben is találkozhatsz.

A nyérc abszolút territoriális állat. A hím nyérc nem tűr meg más hímeket a saját területén, de a nőstényekkel szemben annál kevésbé agresszív a viselkedése. A hímeknek és a nőstényeknek általában külön területük van, de gyakran előfordulhat az is, hogy a két terület átfedi egymást. Esetenként a nőstények területe a hímekén belül terül el.

Ezek a területek általában hosszan és szorosan húzódnak végig a folyópart mentén, a tavak vagy a mocsarak körül. Méretük változó, de akár több kilométer is lehet. A nőstények territóriuma általában kisebb, mint a hímeké.

 

Szökni jól tudnak


Minden territóriumnak van egy központi része (ez a magterület), itt tölti el idejének legtöbb részét. A magterület lehet egy táplálékkal ellátott rész, egy halakkal teli medence, vagy akár egy nyúlkotorék. A nyérc néha teljes napokat tölt el a méretben nem túl nagy magterületen, máskor viszont körbeszaglászik magánterületének többi részén is.

Ez a körbeszaglászás arra is jó, hogy távol tarthassa a potenciális betolakodókat. Hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem hatolnak be más hímek is a területére, a hím nyérc többször is bejelöli a környéket, mert ezáltal megerősíti a szagokat a birtokán.

A nyérc területén több üreg is található. Ezek az üregek legtöbbször a folyóparti fák odúiban, a sziklák között vannak, de az állat gyakran megpihen a fűben vagy a páfrányok lombjai között. Mivel a nyérc ügyesen és fürgén tud fára mászni, a nagyobb madarak elhagyott fészkébe is „befészkelheti" magát. Vannak olyan nyércek is, amiknek nincs kijelölt területük.

 

A nyérc többször is megjelöli területét


Az ilyen példányokat „futóvendégeknek" nevezik, hogy meg tudják különböztetni a parti bentlakóktól. Ezek olyan hímek, amelyek azért hagyták el a területüket, hogy nőstények után keresgéljenek, vagy elszakadtak az anyjuktól és saját területet akarnak létesíteni, hogy letelepedhessenek, vagy a régi területet egy újra akarják lecserélni. Ha a territórium valamilyen oknál fogva nem elég jó (például kevés a táplálék), akkor a tulajdonosa elindul, hogy jobbat keressen magának, egy olyan vidéket, amely eleget tesz az elvárásainak.

A nyérc az év túlnyomó részében magányos állatként tengeti az életét. Kerüli a társaságot, csak tavasszal indul el magának megfelelő nőstényt keresni. Ezzel szemben a nőstények, miután párosodtak a hímmel, több hónapot is eltöltenek a kölykükkel, mielőtt azok elég idősek ahhoz, hogy egyedül elboldoguljanak és elhagyhassák a „családi fészket".

 

Igazi "futóvendég"


A nyérc táplálkozása


A nyérc bármilyen élőlényt megeszik, ami nála kisebb, és elég nagy ahhoz, hogy el tudja kapni, vagyis az egértől a nyúlig mindent. Annak ellenére, hogy a nyérc nagyon jól úszik, és bármilyen halat képes elejteni (az angolnát kiváltképpen szereti), nem olyan ügyes vízi vadász, mint mondjuk a vidra, de nem is a hal a fő tápláléka. Inkább télen halászik, amikor a hal lassabban úszik, és könnyebb kifogni a vízből. De a kisebb emlősöket is szereti, mint például az egér, a pocok, a patkány, a mókus és a fiatalabb nyúl. De ha nem talál elég kis vadat, akkor madarakra is vadászhat. És mivel a nyérc mégis csak egy vízi állatka, gyakran vadászik vízi madarakra, főként vízityúkra és fajdtyúkra.

 

Komoly kártevő


Gyakran láthatunk nyérceket settenkedni a baromfiudvar közelében, de a kutatások azt mutatják, hogy az ilyen jellegű pusztításokra igen kicsi az esély, szinte teljesen elhanyagolható. A gazdák viszont annál bosszúsabbak, amikor a rágcsálók károkat okoznak a baromfiudvarban. A nyércet azzal is gyakran vádolják, hogy olyan folyóparton élő állatokat irt ki, mint a fajdkakas. Viszont vannak olyan folyópartok, ahol a ezek az állatok nagyon jól megférnek egymással.

 

Szociális ösztönök


A hím nyérc februártól kezdődően elkezd partner után keresgélni. Mivel partnerük nem állandó, területüket elhagyva a környéken kezdenek el kutatni az új nőstény után. A hím nem segít felnevelni a kölyköket, ezek etetésének és felkészítésének feladata mind a nőstényre hárul. A kölykök őszig, amíg teljesen ki nem fejlődnek, az anyjuk mellett maradnak. Ezután elindulnak saját területet keresni. Természetesen nem mindegyik kísérlet jár sikerrel, sok nyérc pusztul el éhen életének első évében.

 

A tengerimalac fajtái

A tengerimalac fajtái
A tengerimalacnak igen sok változata létezik. Az alábbi áttekintésben szőrtípusok szerint csoportosítottuk a ezeket a kedves és méltán közkedvelt állatokat.

Abesszin tengerimalac


Az állaton 8 vagy 10 szimmetrikusan elhelyezkedő rozetta (forgó) található. Ennek egyik változata az ún. rozettás tengerimalac, melyen szintén forgók találhatóak, de nem a fajtastandardnak megfelelő módon. A forgók teste mindkét oldalán, szimmetrikusan helyezkednek el. Az abesszin tengerimalac szőre durva, és a forgók miatt összeborzoltnak tűnik.

 

Az abesszin tengerimalac


Angol rövidszőrű tengerimalac


Mint ahogy a fajta neve is jelzi, egy rövid és simaszőrű állatról van szó.


Angol bóbitás tengerimalac

A feje tetején a szőrével megegyező színű forgó található, ezt nevezik bóbitának.


Amerikai bóbitás tengerimalac


Szőre kétszínű, teste színes, a fejtetőn lévő egyetlen bóbita pedig az ACBA standardnak megfelelően kötelezően fehér. A fejdíszen kívül semmilyen más testrésze nem fehér. Más egyesületek fajleírása nem ennyire szigorú, a fejdísz lehet bármilyen más színű is.


Teddy


A Teddy tengerimalacnak rövid és durva szőre van, elnevezése annak a ténynek köszönhető, hogy ez az állat egy Teddy mackóra emlékeztet.


Sheltie


Szőre hosszú, dús, néha a 60 cm-t is eléri. Nincsenek rozettái. Teste felülnézetből könnycsepp alakú.

 

Perui


Szőre hosszú és selymes. Bóbitája előrelógó, a faron pedig két forgó található. A "sörényt" alkotó szőr a vállakból indul ki, és egyenletesen fedi a fejet. Felülnézetből a teste ovális alakú, első ránézésre nem mindig tudni, melyik végében van a feje.


Angóra


A peruihoz viszonyítva többletrozettákkal rendelkezik, ezek szimmetrikusan helyezkednek el, számuk 4 és 8 között váltakozhat.


Alpaka


A peruihoz képest annyi különbség van szőr tekintetében, hogy az alpakáé inkább rexoid.


Mohair


Hosszúszőrű, az alpakához hasonló, de annál több rozettával rendelkező, rexoid szőrminőségű fajta.


Koronás tengerimalac


Hosszúszőrű, a sheltie és a bóbitás kereszteződéséből származik.


Rex

Szőrzete hullámos, rövid, ruganyos tapintású.


Texel


A rex és a sheltie kereszteződéséből származik. Szőre hosszú, dús és göndör, tapintásra puha és ruganyos.

 

Texel tengerimalac


Merino


Rexoid szőrminőségű koronás,feje tetején egy rozetta található.


Lunkarya

A curly és a perui kereszteződéséből alakult ki, szőre durvább, erőteljesebb, ruganyosabb.

Fajtái:

  • perui lunkarya: a far két oldalán egy-egy rozetta található
  • sheltie lunkarya: nincsenek rozettái
  • koronás lunkarya: a fejtetőn egy rozettával rendelkezik

 

Létezik egy ún. szatén szőrváltozat is. A szatén tengerimalac bundájára az jellemző, hogy egyes szőrszálak vékonyabbak, esetenként üregesek, így visszaverik a fényt, ez gyönyörű, csillogó megjelenést kölcsönöz neki.