Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csikóhal: a tengerek kaméleonja

Csikóhal: a tengerek kaméleonja
A csikóhal (Hippocampus) olyan, mint egy mesebeli "huszár" a sakkfigurák között. A csikócának is nevezett jószág a bojtkopoltyús halak rendjébe tartozik. Erősen görbülő nyakán pedig ott ékeskedik furcsa lófeje - amelyről nevét is kapta.

Bőrének pikkelyein kiemelkedő tüskék és dudorok vannak. Kopoltyúi bojtformájúak, hasi úszói hiányoznak. Törzse oldalt lapított, hasa nagy, kidomborodó, farka csavarodó. A barna és sárga szín összes árnyalatában előfordul, nem ritka foltos változata sem. Az európai csikóhal környezetétől függően változtatja színét, képes a piros, a sárga és a fehér szín felvételére is. Bár még nem bizonyított, de valószínű, hogy az amerikai fajok is képesek ezt a trükköt alkalmazni a ragadozóik megtévesztésére. Hossza 10-18 cm.

Apuka terhes lesz

A csikóhal nagyon kényelmes állat. Farkát az angolnafű vagy a hínár szárán körülcsavarva naphosszat lengedezik és megvárja, amíg talál valamilyen "fogára való" falatot a közelben. Ha eljött a pillanat, akkor kitátja cső alakú száját és vákuumot keltve szippantja be áldozatát. Ha úszkálni támad kedve, akkor hátuszonya - és nem a farka - segítségével jellegzetes hullámmozgást felvéve galoppozik tova.

Az apró rákok és a különféle lárvák kiemelt helyet foglalnak el menüjében, de ínséges időkben az is elég, ha kiszemelt áldozat elég apró ahhoz, hogy lenyelhesse.

A csikóhal monogámiában él párjával, családalapítás előtt pedig - úriemberként - hosszasan udvarol a nőstény kegyeinek elnyeréséért. A családban azonban nem a nőstény, hanem a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban, ahol megtermékenyíti és "költi" a tojásokat.

 

Csikóhal: a tengerek kaméleonja

 

Ízléstelen szuvenír

A csikóhal éppen különlegességének köszönhetően kihalófélben van. Nemcsak az akváriumok kedvelt díszhala, hanem szuvenírként is rengetegen vásárolják csontvázát. Ugyanis a hiedelmek szerint csontja segít az asztma, az érelmeszesedés és a szexuális problémák leküzdésében. Ezért a Fülöp szigetek környékén található - híresen nagy - állománya 1985 és 1995 között 70%-kal csökkent. Minden évben csikóhalak ezreit halásszák ki és exportálják Európába, Japánba és az Egyesült Államokba. Ázsiában csontvázából évente 45 tonnát adnak el - ez körülbelül 16 millió példányt jelent.

És még egy apróság

A latinul Hippocampus denise névre keresztelt faj átlagosan mindössze 16 milliméter hosszúságúra nő - kisebb, mint egy felnőtt ember körme - de találtak csupán 13 mm-es egyedeket is. Az apró állatka ez idáig azért kerülhette el a zoológusok "besorolását", mert mérete miatt azt gondolták róla, hogy a 32 ismert csikóhalfaj valamelyikének ivadéka. A jelenleg ismert legapróbb csikóhal a Csendes-óceán nyugati, trópusi vizeiben él, a vízfelszín alatti 13-90 méteres mélységben.

 

 

Mandarinhal: barátok közt szeret úszkálni

Mandarinhal: barátok közt szeret úszkálni
Homokba dugja a fejét, éjjel randizik, vastag bőre van és élőkövet eszik: mi az? Segítünk: narancssárga, úgyhogy nem strucc.

A Fülöp-szigetek partjainál, a korallzátonyok közelében élő különleges színezetű mandarinhal (Synchiropus splendidus) szépségének kevesen tudnak ellenállni. Tartása nem egyszerű, mégis sokan megpróbálkoznak a lehetetlennel. A mandarinhal-tartás első kihívása a megfelelő élőhely kialakítása. Bár kis termetű (mindössze hat centiméter), mégis nagy, jól beépített akváriumot (legalább 90 literest) igényel. Mivel eredeti élőhelyén korallzátonyok közelében él, ezért ezt nekünk is be kell szereznünk. Ehhez élőkőre (összecementálódott korallvázakra) van szükség, hogy azon megtapadhasson a korall. Literenként körülbelül 10-15 dkg élőkővel számolhatunk. Az élőkő saját faunával rendelkezik, mely táplálékul szolgál a mandarinhalnak. Ez azért fontos, mert a mandarinhal finnyás, nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el a mesterséges táplálékot.

Barátok közt

A mandarinhal akkor boldog, ha társaival oszthatja meg a 24-26 °C-os vizet. Más fajokkal is remekül kijön, feltéve, ha békés természetű társakat választunk. A mandarinhal többnyire az akvárium alján keresgél. Szája meglehetősen kicsi, ezért ha az élőkövön nem talál elegendő táplálékot, akkor apróbb rákféléket (Mysidacea, Isopoda, Amphipoda), kisebb férgeket és sórákot adjunk neki.

 

Mandarinhal: barátok közt szeret úszkálni
A mandarinhal többnyire az akvárium alján keresgél.

Szeret bújkálni és beásni magát a homokba, ezért az akvárium aljzata legyen mély, mindenféle éles anyagtól mentes, hogy amikor beássa magát, ne sérüljön meg a bőre. A mandarinhal egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy nincs pikkelye, cserébe viszont vastag a bőre.

Ennek az az evolúciós előnye, hogy ellenállóbb a parazitás megbetegedésekkel szemben, ami más halak esetében igen költséges hobbivá tudja változtatni a kezdő haltartó próbálkozásait. Ha mégis megbetegednének, gyógyszeres kezelést semmi esetre se alkalmazzunk: erre bőre fokozott nyálkatermeléssel reagálna, mely fulladásos halált okozhat...

Násztánc

Míg környezetére és táplálékára roppant igényes, addig a szaporodást illetően nincsenek sztárallűrjei, nem kér elnöki lakosztályt, pezsgőt, rózsákat; fogságban remekül szaporodik.

 

Mandarinhal: barátok közt szeret úszkálni
A mandarinhal szépségének kevesen tudnak ellenállni

A hím nagyobb és robosztusabb felépítésű, farok- és hátuszonya is nagyobb, mint a nőstényé és a feji részen is több a narancsszín. Ez persze viszonyítás kérdése, így a nemek elkülönítésének szemszögéből fontos fejlemény a hím hátuszonyában található hosszú tüske.

A mandarinhal éjszaka aktív, a szerelmi ügyeit is sötétben intézi, így a pontos részletek kiderítéséhez nem árt, ha előrelátóan beszerzünk egy infralátcsövet. Amint kialszanak az akvárium fényei, táncba kezdenek, és mikor már jól felkavarták a vizet maguk körül, kilövik a petéket és az azokat megtermékenyítő spermiumokat. Ezt ismétlik akár egy hónapon át.

Meglehetősen csapodár természetűek, kedvelik az egyéjszakás kalandokat. A családalapításban a gazda helyzetfelismerő-képességének is szerepe van, az újszülött petéket célszerű minél hamarabb biztonságos helyre menekíteni, mielőtt áldozatául esnek az akváriumban tartott haltársadalom cseppet sem szimpatikus szokásának: a bő gyermekáldástól jó étvágyú szülők lelkesen bekebelezik őket. A peték 18 óra alatt fejlődnek lárvává, a felnőtté válás tempója ekkor jóval megfontoltabbá válik, akár két hétig is kihúzhatják lárvaként. Extra pici méretük miatt csak a Collotheca család egyedeit (például Rotifera) tudják elfogyasztani.

 

 

 

Mókushal

Mókushal
Neve érdekes asszociációkat kelthet: mitől mókushal a mókushal? Esetleg lompos a farka? Vagy mogyorót eszik?

Hogy a mókushalat miért éppen mókusról nevezték el, arra balladai homály vetül, az azonban biztos, hogy a korallszigetek nagy szemű és még nagyobb szájú kíváncsi éjjeli vadásza nemcsak őshazájában, a trópusi tengerek mentén népszerű, hanem hazánkban is. Főleg álmatlansággal küszködők és éjjel aktív akvaristáknak okoz sok örömet a hasonló életmódot folytató uszonyos.

A mókushal ugyanis nappal pihen (hasadékokban és sziklarepedésekben), majd éjszaka vadássza le a szembe jövő kishalakat, apróbb rákokat és ízeltlábúakat. Több változata is ismert, némelyikük remete életmódot folytat, de a többség rajban él. Közös jellemzőjük a hatalmas kerek szem, a recés hátuszony és a durva pikkely.

 

Sammara (vagy vérpettyes) mókushal (Neoniphon sammara)
Sammara (vagy vérpettyes) mókushal (Neoniphon sammara)

Bunkert kér

Beszerzése nélkülöz mindenféle izgalmat, nagyobb állatkereskedésekben ugyanis többnyire kapható. A lakóhely kialakítása sem igényel túl nagy áldozatot, akváriumába rakjunk sziklákat és búvóhelynek alkalmas tárgyakat (odvas fát, kisebb barlangrendszert), e nélkül ugyanis nem találja a helyét, depressziós mókushal meg kinek kell. Tengervízi élőlény, így az akváriumába célszerű sós vizet tenni, melynek pH-ja 8,1-8,4 közötti, hőmérséklete pedig 22-26 °C legyen.

Békés jószág, kiváló lakótárs, nyugodtan tarthatjuk társbérletben más halakkal, persze lehetőleg ne piranhával. Gasztronómiai érdeklődése szépen fejlett, így sokkal kisebb halakkal ne tegyük össze, mert esetleg pusztán tudományos indíttatásból kipróbálná, hogy beleférnek-e a szájába az apróságok, ettől meg olyan vágóhíd-jellege lenne az akváriumnak. Alkalmazkodjunk életmódjához, este etessük, lehetőleg mindig ugyanabban az időben, a Barátok közt előtt. Sokat hallott már a nem megfelelően elkészített étel veszélyeiről, bizalmatlan, csak az élőkosztra mozdul, amit személyesen vadász le. Ő ettől érzi jól magát.

 

Piros mókushal (Sargocentron rubrum)
Piros mókushal (Sargocentron rubrum)

Változatai

Piros mókushal (Sargocentron rubrum) az Indiai- és a Csendes-óceán lakója. Nevéből adódóan piros, testét hosszában fehér csíkok fedik, még a hátuszonyán is vannak fehér foltok.

Nagyszemű katonahal (Myripistis murdjan vagy Ostichthys trachypoma) szintén a Csendes-óceán élővilágát gazdagítja. Kis halrajokban él a korallzátonyok környékén. Színe rózsaszínes-piros, a kopoltyújánál egy jól elkülöníthető barna csíkkal.

Sammara (vagy vérpettyes) mókushal (Neoniphon sammara) ritka "vendég" hazánkban, büszke is, aki magáénak tudhat egy élő példányt, mivel az élőhelyét elég nehéz reprodukálni egy panellakásban a magyar lakásviszonyok között: a Csendes-óceánban ugyanis 45 méter mélyen vagy annál mélyebben lakozik, csak rajban él, füves és korallzátonyos területeken.