Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gömbhal

Gömbhal
A gömbhal, japánul fugu, az ázsiai országokban méregdrága ínyencfalatnak számít, bátorságát és elszántságát bizonyítja annak, aki el meri fogyasztani. Sokkal izgalmasabb, mint az orosz rulett.

A gömbhal bizalomépítő szerepe sem elhanyagolható: a gömbhal elfogyasztásához meg kell bízni a szakács tudományában. Bár persze, hogy érdemes volt-e, az csak a végén derül ki: a rosszul elkészített fogás miatt a vendég akár életével fizethet a különleges halfalatokért. Régebben hetente több ember halt meg mérgezésben, ezért fugut ma már csak engedéllyel és megfelelő szakértelemmel rendelkező szakácsok készíthetnek.

A hal májában, veséjében és petefészkében ugyanis méreg található, amely egy rosszul irányzott vágás után kiszivároghat és megmérgezheti az egész hal húsát, ami nem túl egészséges, sőt, a fogyasztás után gyorsan beáll a halál. Talán félelmetes hírüknek köszönhetően ma már hazánkban is kapni néhány fajukat. A kevésbé bátrak először csak a tartásukkal kísérletezzenek, hiszen vizuálisan sem utolsók, aztán később jöhet a gasztronómiai bátorságpróba is.

A gömbhal a gömbhalak (Tetraodontidae) családjába tartozik. Neve meglehetősen beszédes, sok mindent elárul: veszély esetén akkorára fújja fel magát, hogy a legnagyobb szájú ellensége se legyen képes bekapni és lenyelni őt, ami tulajdonképpen egészen jó stratégia. Ám biztos, ami biztos alapon alternatív védekezési formákat is kifejlesztettek, például tüskéket. Ezzel együtt sem tökéletes azonban a módszer: az ember könnyedén lehalássza őket. Erre találták ki egyes fajok, hogy post humus védekeznek: méreganyaggal bosszulják meg a gyilkosságot és az elfogyasztást.

 

Tetraodon travancoricus
Törpe gömbhal

Hazánkba leginkább a törpe (Tetraodon travancoricus), a zöld (T. nigroviridis) és a palembang gömbhal (T. biocellatus) fajokat importálják, de a szemfülesebbek dél-amerikai vagy amazonasi gömbhal néven emlegetett (Colomesus asellus) ritkaságot is elcsíphetnek. Általánosságban elmondható, hogy a gömbhalak leggyakrabban brakk- vagy tengervízben élnek néhány kivétellel (pl. a hazánkba kerülők közül a T. travancoricus édesvízi, de elég ritkán kerül a kereskedésekbe, illetve a szintén ritka C. asellus is ide tartozik).

A brakkvízi gömbhalak tartása

A brakkvíz vagy félsósvíz, az édesvíz és tengervíz keveredéséből jön létre, mely a természetben folyótorkolatok előtt és az erősen csapadékos területek beltengereinél fordul elő. Mivel a gömbhalak többnyire ilyen területekről (Ázsia, Indonézia, Sri-Lanka) származnak, ezért az akváriumban is ilyenben kell tartanunk őket. Nem kell megijedni, ez a legkisebb probléma, ami a gömbhal-tartásban felmerül: a brakkvíz otthoni előállítása ugyanis roppant egyszerű, minden 10 liter vízhez keverjünk 10-15 g tengeri sót.

A gömbhal, bár nem túl méretes állat (10-15 cm), mégsem éri be egy pici garzonnal: minimum 100 literes akváriumot kell berendeznünk számára.

 

Palembang gömbhal (T. biocellatus)
Palembang gömbhal (T. biocellatus)

A legmegfelelőbb otthon számára: a víz legyen viszonylag magas sótartalmú, kemény, lúgos (pH: 7,6), 24-28°C-os, kövekkel, gyökerekkel és esetleg brakkvizet elviselő növényekkel berendezve.

Finnyásak, nem eszik a szárított díszhaltápot, csak élő eleséget fogyasztanak. Kedvelik az apró csigákat, sórákot, tubifexet, rovarlárvákat, időnként még a földigilisztát is elcsemegézik. Csipkelődős, ezért társaság és optimális helykihasználás céljából se tegyük össze fajtársakkal, rosszul tűrik, ha a figyelmet és a lakást meg kell osztani a sógorral. Más halakkal szemben előfordulhat, hogy teljesen békések, de ez azért nem életbiztosítás, ne erre alapozzunk egy tengeri akváriumot. Ha mégis úgy hozza a szükség, akkor hasonló méretű és fizikai adottságú fajokkal tegyük össze, vagy pedig egy sokkal nagyobbal, hátha az majd jól helyreteszi. Búvóhelyre szüksége van, ez lehet egy törött cserép, de megteszi egy nagyobb gyökér is.

A brakkvízi fajok édesvízben általában gyorsan elpusztulnak vagy megbetegszenek, úgyhogy mindenképpen sózzunk. Hazánkban a felsorolt okok miatt kevesen tartják, sikeres hazai szaporításáról sem hallani. Ha mégis sikeres lenne a nász, akkor a halvány ikrákat az akvárium alján lévő köveken keressük, és feltétlenül értesítsük a sajtót, mert magyar viszonylatban ez igazi szenzáció

Az ikrák 6-7 nap elteltével kelnek ki, majd apa intő kezei alatt tovább fejlődnek az akvárium aljzatában lévő gödrökben. Etetésük sem túl egyszerű, de ha már megvannak, ne ezen múljon a dolog, csak a sórákot és a szúnyoglárvát fogyasztják el.

 

 

Tűzhalak: a korallzátonyok csúcsragadozói

Tűzhalak: a korallzátonyok csúcsragadozói
A káprázatosan szép, színpompás tűzhalak a trópusi tengerekben nyüzsögve, gyanútlanul kergetőznek, ügyet sem vetve a közöttük "lófráló" cápákra.

Tűzhalak

A trópusi tengerek vizeiben ezerszám nyüzsögnek a szebbnél szebb, színpompás halak. Gyanútlanul kergetik egymást, ügyet sem vetnek a közöttük "lófráló", mellettük lassúnak tűnő tűzhalakra, cápákra, murénákra. A korallzátonyok csúcsragadozóinak persze pont ez a céljuk. Szépen, lassan, de tudatosan a közelébe férkőzni a mit sem sejtő áldozatnak, hogy aztán egy gyors mozdulattal bekebelezhessék azokat. Nekünk magyaroknak sajnos csak ritkán adatik meg, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló "vadászatot" élőben végignézhessünk. Pedig megtehetnénk, akár egy karosszékből szemlélve is. Ezek a ragadozóhalak ugyanis meglepően szívósak, jóval hosszabb ideig élnek, és a betegségekre is kevésbé fogékonyak, mint az apróbb, színes kis tengeri halacskák, ezért aztán akváriumi tartásuk nem igényel túlzott felkészültséget, szaktudást.

korall, zátony, tűzhal
Tűzhal, a korallzátonyok csúcsragadozója

A szívós tűzhalak nem válogatnak

Mind közül legegyszerűbben, és legkönnyebben a tűzhalak (oroszlánhalak, vagy más néven pulykahalak) tarthatóak. Nagyon szívós fajok, és etetésük sem ütközik különösebb nehézségekbe. Akváriumban főként fagyasztott halhúst esznek, bár ajánlatos havonta egyszer-kétszer valamilyen édesvízi élő hallal is jóllakatni őket. Nagy ritkán előfordul, hogy az újonnan vásárolt példányok eleinte nem szívesen fogadják el a fagyasztott halat, hiszen az nem úszik, menekül előlük úgy, mint az élő. Ilyenkor két dolgot tehetünk: vagy valamilyen élő kis hallal, például guppival próbálkozzunk, vagy pedig fonálon rángatott fagyasztott hallal kísérelhetjük meg beindítani vadászösztöneiket.


A tűzhalak vérbeli ragadozók

Szerencsére ma már sok fajta tűzhal beszerezhető. Van köztük barna-fekete-fehér (Pterois volitans), vörös-fehér (Dendrochirus zebra) csíkos is, vannak kisebbre növő fajok, bár a többségük egy-két éven belül meglepően kicsi, akár 80-120 literes akváriumban is eléri a 20-25 centiméteres végső nagyságot. Nyugodtan tarthatunk 2-4 példányt is együtt, hiszen sosem bántják egymást. Az akvárium kis mérete nem igazán zavarja őket addig, amíg a megfelelő táplálékmennyiség biztosítva van számukra. A szennyezettebb vizet is jól viselik, ezért tartásukhoz már egyszerűbb szűrési technikával ellátott tengeri akvárium (belső motoros szűrő + biolabdás külső szűrő + fehérjelehabzó), és 1-1,5 havonkénti részleges (10-15 %) vízfrissítés tökéletesen elég. Bár vérbeli ragadozók, biztonságra azért nekik is szükségük van. Ezért ajánlatos néhány nagyobb darab, trópusi tengerekből származó élő kővel lakályosabbá tenni medencéjüket.

akvárium, hal, tűzhal
Bár vérbeli ragadozók, biztonságra azért a tűzhalaknak is szüksége va

Csak óvatosan a tűzhalakkal

Félelmetes jelleget kölcsönöz nekik hatalmas fejük, és szemük, amivel a közelükben lévő legkisebb mozgást is nyomban észreveszik, s ha éhesek, támadnak is. Extrém módon megnyúlt, tüskékkel teli hát, és mellúszóik tövében méregmirigyek rejtőznek. Ezért ha a tüskék valamilyen okból a kezünkbe fúródnának, akkor a fájdalmas szúrt sebet tegyük gyorsan a csap alá, és engedjünk rá olyan forró vizet, amit még éppen el tudunk viselni! Ezzel a kis művelettel elkerülhetjük a nagyobb bajt, ugyanis a méreg hő hatására gyorsan bomlik. Körülbelül fél óráig folytassuk még ezt a forró vizes "kezelést", majd ennek befejeztével azért még menjünk el az orvoshoz is. Nem kell azonban megijedni, ilyen eset szinte sohasem fordul elő, mivel a fogságban tartott állatok méregerőssége nagymértékben lecsökkent, ezért, ha csak nem szadizzuk meg, vagy piszkálgatjuk őket állandóan, akkor néhány hónap elteltével megszelídülnek, és a bátrabbak akár kézből is etethetik őket.

tűzhal, kanapé, akvárium
Tűzhal a kanapéról

A tűzhalak kegyetlen vadászok

Amint az etetésükre szánt haldarabkát, élő kis halat akváriumukba dobjuk, rögvest rámozdulnak, és amikor a préda közelébe érnek, egy villámgyors, szabad szemmel alig követhető mozdulattal bekebelezik. Ilyenkor hatalmas alsó állkapcsuk egyszerre előre és lefelé ugrik, majd egy erős "szippantás", és az áldozat már bent is van a tűzhal gyomrában. Fantasztikus látvány ez, még ebben a mesterséges világban is az ősi törvény az úr, a kis halaknak esélyük sincs elmenekülni előlük. Érdemes a jelenetet videó-kamerával rögzíteni, majd visszanézve kockánként kilassítani ezt a mozdulatsort!