Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árgushal

Árgushal
A zöld árgushal barna és bronzszínű testét fekete és sötétzöld foltok díszítik, a rubinvörös árgushal hasonló alapon vörös pöttyök tarkítják. Növekedése során az árgushal enyhén megpúposodik és a testét borító pöttyök sötétebbé válnak.

Árgushal (Scatophagus argus atromaculatus)

Család: árgushalfélék
Származás: Az Indiai- és a Csendes-óceán part menti vizei
Hossz: max. 30 cm
Táplálkozás: mindenevő
Medence összetétele: édesvíz, brakkvíz, tengervíz: növények, sziklák, tereptárgyak
Víz adatok: 20-28°C, pH 7.6-7.8; dH max. 15
Helyigény: minimum 200 literes akvárium
Fényigény: közepes
Viselkedés: békés
Úszási szint: középső zóna
Gondozási szint: mérsékelten könnyen tartható
Szaporítás: ikrarakó

Az árgushalaknak legalább 200 literes, gazdag növényvilággal és búvóhellyel felszerelt akváriumra van szükségük. Az árgushalak számára legmegfelelőbb brakkvizet úgy állíthatjuk elő, ha minden 4-6 liter vízhez 3-4 kiskanál tengeri sót adunk.
Az árgushal az óceánok sós vizeiben szaporodik, de a nemek közötti különbségek és párzási szokásaik nem ismertek. A fokozatos váltás brakkvízről tengervízre maximalizálja a hal színezettségét és egészségi állapotát a növekedése során.
Az árgushalakat főleg zöldség alapú ételekkel etessük. Ritkán húsos eledelt is adhatunk nekik. Leginkább szárított hínárt, salátát, algákat, pehelyformájú ételeket fogyaszt, de időnként adhatunk neki tengeri rákot is.

 

halak, árgushal, akvarisztika
Árgushal

 

Milyen halakkal tartható együtt az árgushal?

• Más árgushalfélék
• Holdhalak
• Lövőhalak

 

 

Vitorlaszárnyú holdhal (African Moony)

Vitorlaszárnyú holdhal (African Moony)
A vitorlaszárnyú holdhal (Monodactylus sebae) a nyugat-afrikai vizek torkolatából, mangrove erdőkből származik. Rombusz alakú, farokúszója hosszabb, mint a holdhalé (Monodactylus argenteus).

Vitorlaszárnyú holdhal (Monodactylus sebae)

Család: Monodactylidae
Elterjedési terület: Nyugat - Afrika par menti vizei
Méret: egészen 20 cm-ig
Étkezési szokások: mindenevő
Akvárium típusa: brakkvízi, tengeri: növények, kövek
Vízparaméterek: 75-82°F; pH 7.2-8.4; dH 8-12
Helyigény: minimum 180 L-es akvárium
Fény: közepes
Viselkedés: kissé agresszív
Úszás szint: nem jellemző
Gondozási szint szint: mérsékelten nehéz
Szaporodás: ikrával

 

A vitorlaszárnyú holdhal ezüst színű, szemein, hasán és hátúszóján fekete csíkkal. Nagyra megnő, legalább 180 literes akváriumot igényel. A kisebb fajokat lehet édesvizekben tartani, de ahogy nőnek és érnek, a víz sótartalmát fokozatosan emelni kell. Az aragonit homokot tartalmazó, kavicsos aljzatot kedveli. Akváriumát sós vizet jól tűrő akváriumi növényekkel rendezzük be. Természetes élőhelyén, sós vizekben ikrával szaporodik, a nemek közti különbség és a szaporodási szokások ismeretlenek. A kissé sós vízről, a fokozatos sós vízre való váltás maximalizálja a hal színét és egészségét. A vitorlaszárnyú holdhal főként növényi eredetű táplálékot fogyaszt. Szárított hínárral, salátával, tengeri garnélával, minőségi lemezes táppal etessük.

 

Vitorlaszárnyú holdhal, hal, akvárium
Vitorlaszárnyú holdhal

 

Milyen halakkal tartható együtt a vitorlaszárnyú holdhal?

  • gömbhal
  • más Monodactylidae fajták
  • íjászhalak
  • más brakkvízi halak

 

Monodactylus sebae

 

 

Pörölycápa

Pörölycápa
A pörölycápák (Sphyrna) tökéletes ragadozók, amelyek kalapács alakú fejüket használva találják meg a zsákmányukat.

Egymástól távol elhelyezkedő szemük jobb látási teret ad nekik, mélyrehatóbban tudják átvizsgálni az óceánt zsákmány után kutatva. Érzékelik a vízben terjedő elektromos hullámok  változását (Lorenzini ampullák). A pörölycápa ezen tulajdonsága lehetővé teszi, hogy megtalálja a kedvenc húsát, a tüskésráját, amely általában betemeti magát a homok alá.

 

Kifinomult érzékszerveik vannak


A pörölycápa fizikai jellemzője, élőhelye

A nagy pörölycápa a legnagyobb a kilenc azonosított ilyen faj közül. Hosszúsága elérheti a 6 métert, a súlya pedig a 450 kg-ot, jóllehet a kisebb egyedek gyakoribbak.

Világszerte megtalálhatók a mérsékelt és trópusi vizekben, úgy a partok mentén, mint a nyílt tengeren. A pörölycápákat nyáron csapatokban lehet látni, amint hidegebb vizeket keresve vándorolnak. A pörölycápák háta a szürkésbarnától az olívazöld színig változik, hasi része piszkosfehér, fűrészszerű fogai pedig háromszögűek. Magas, éles hátúszójukról könnyű felismerni őket.

 

Könnyű felismerni őket

A legtöbb pörölycápafaj elég kicsi, és ártalmatlanok az emberekre nézve. A nagy pörölycápát óriási mérete és vadsága potenciálisan veszélyessé teszi, habár csak pár támadásról tudunk.

Nem ismerjük pontosan a pörölycápák populációját, de világszerte stabilnak látszik és nem tartják veszélyeztetett halnak.