Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A repülőhalak

A repülőhalak
A repülőhalak többi haltársuktól eltérően kiugranak az óceán meleg vizéből. De vajon hogyan repül a repülőhal?

A repülőhalak áramvonalas, torpedó alakú testük segítségével elég nagy sebességet tudnak felvenni ahhoz, hogy feltörjenek a felszínre.  Nagy szárnyhoz hasonló mellúszóik segítségével tudnak "repülni".

Úgy vélik, hogy a repülőhalak azért fejlesztették ki ezt az elképesztő repülési képességüket, hogy elmenekülhessenek a ragadozóik elől, amelyből igencsak sok van. Üldözőik között van a makréla, a tonhal, a kardhal, a nyársorrú hal és más nagy halak. A repülőhalak igen változatosan táplálkoznak, étrendjükbe tartoznak a planktonok is.

Hogyan repül a repülőhal?

A repülőhalaknak körülbelül 40 ismert fajtájuk van. Hasznos mellúszóikon kívül mindegyiknek szabálytalan villás farka van, az alsó lebenyük hosszabb a felső lebenyüknél. Sok fajtának hosszú hasi úszója van, ezek négyszárnyú repülőhalakként ismertek.

 

Kb 40 ismert fajtájuk van


A repülés vagy a suhanás azzal kezdődik, hogy nagy sebességet vesznek fel, körülbelül 60 km/órás sebességet. Felfelé haladva a négyszárnyú repülőhal feltör a felszínre, és a farkával elkezd gyorsan csapkodni, miközben még mindig a vízben van. Aztán kilövi magát a levegőbe, néha elérheti az 1,2 méter magasságot is, és nagy távolságot tesz meg repülve, akár 200 métert is. Amint újra közel kerül a vízfelszínhez, a farka mozgatásával suhan felé, anélkül, hogy teljesen bemerülne a vízbe. A repülőhal vagy egy hirtelen oldalugrással tűnik el, vagy még rövid ideig a vízen síklik, majd ismét felemelkedik a levegőbe. A repülőhal képes a repülési távolságot akár 400 méterre is kiterjeszteni.

 

Éjszakánként kenuk cirkálnak a vízen


A repülőhalakat vonzza a fény, és a vízi lényekhez hasonlóan a halászok is kihasználják ezt, az eredmény pedig látványos. Éjszakánként kenuk cirkálnak a vízen. A kenukban elég víz van ahhoz, hogy életben tartsák a halat, de ahhoz már nem elég, hogy a halak kiugorjanak. A kenukon csaliként ható fény világít, és ennek a segítségével fogják ki a repülőhalakat tömegesen. Jelenleg nincsenek veszélyeztetett kategóriába sorolva.

 

 

Tigriscápa (Galeocerdo Cuvier)

Tigriscápa (Galeocerdo Cuvier)
A tigriscápák (Galeocerdo Cuvier) sötét, függőleges csíkjaikról kapták nevüket, amelyek a fiatal egyedeken találhatóak. Veszélyes ragadozók, szinte bármit megesznek, ami az útjukba akad.

Amint a tigriscápák elkezdenek nőni, a vonalak is elkezdenek fakulni, majd szinte teljesen eltűnnek. Ezek a nagy, tompa orrú ragadozók okkal váltak emberevőként ismertté. A nagy fehércápák után ők támadnak meg a leggyakrabban embereket. Azonban esetükben nem valószínű, hogy továbbúsznak, miután megharaptak egy embert, mint ahogyan azt a nagy fehércápák gyakran teszik.

 

Bárkit és bármit megesznek


A tigriscápa hatalmas és veszélyes

 

A tigriscápák dögevők, a látásuk és a szaglásuk kitűnő, az étlapjuk pedig szinte végeérhetetlen. Éles, fűrészszerű fogaik és erős állkapcsuk van, ami lehetővé teszi számukra, hogy elharapják a tengeri teknősbékák és a kagylók páncélját, illetve héját is. A kifogott tigriscápák gyomrában találtak már tüskésrájákat, tengeri kígyókat, fókákat, madarakat, tintahalakat, sőt, még rendszámtáblákat és régi gumik darabjait is.

A tigriscápák gyakoriak a trópusi és szubtrópusi vizeken szerte a világon. A nagy egyedek elérhetik akár a 6-7,5 métert is, míg a súlyuk meghaladhatja a 900 kg-ot.

 

Húsuk A-vitaminban gazdag


Nagyon keresettek az úszóik, a bőrük és a húsuk miatt, a májukban sok A-vitamin található. Különösen alacsony a szaporodási arányuk, ezért érzékenyen érintheti őket a halászat. Elterjedési területükön mérsékelten veszélyeztetettnek vannak nyilvánítva.

 

A közönséges polip

A közönséges polip
A közönséges polip képes megváltoztatni alakját, hogy elbújjon a ragadozók elől, és egy óvatlan pillanatban könnyedén lecsaphasson zsákmányára. Ha veszélyben van, tintasugarat bocsát ki, így könnyedén elmenekülhet.

A közönséges polipot óriási feje, nagy szemei és nyolc különálló karja igencsak egyedivé teszi.  Legmeglepőbb tulajdonsága az a rafinéria, amelyet felhasznál, hogy kikerülje ellenségeit vagy megakadályozza támadásaikat. A polip teljesen be tud olvadni környezetébe. Pigmentsejtjeit és erős  izmait használva egy pillanat alatt felveszi környezete színét, mintáját és alakját. A ragadozók, mint a cápák, az angolnák vagy a delfinek, észre sem veszik.

 

A polip okos állat

 

A polip védekező mechanizmusa

Ha felfedezik, a polip fekete tintaszerű anyagot bocsájt ki, hogy elhomályosítsa ellensége látóterét, és ez idő alatt elúszik. Ez az anyag olyan összetevőt tartalmaz, amely megzavarja az ellenség érzékszerveit, és így nehezebben tudja követni a polipot. Gyors úszók, úgy haladnak előre, hogy a köpönyegükkel kiszorítják a vizet. Puha testüket be tudják préselni hihetetlenül kis méretű hasadékokba és résekbe, is ahová üldözőik nem tudják követni őket.

Ha minden próbálkozás meghiúsul, és a polip elveszíti egyik karját azért, hogy megszökjön a támadója elől, ez hamarosan visszanő, barmilyen maradandó károsodás nélkül. Csőrszerű álkapcsát (amellyel fájdalmas harapásra képes) és mérgezett nyálát használja prédái elfogásához.

 

Képesek környezetük színét felvenni

 

Fizikai jellemzői, élőhelye


A puhatestűek közül a közönséges polipokat tartják a legokosabbnak. Megtalálhatóak az óceánok trópusi és mérsékelt vizében. Elérhetik a 3 méter hosszúságot is, és akár a 25 kg-ot is, habár átlagos méretük ennél kisebb. Nyolc hosszú karjukon tapadókorongok találhatóak, ezek segítenek áldozatuk megfogásában. Szintén a tapadókorongokkal érzékelnek ízeket, és ezekkel tapintanak. Főleg rákokra, kagylókra vadásznak. Élettartamuk általában csupán 2 év.

Szaporodása

Párzás közben a hím spermatofórákat (spermacsoportokat) pumpál a nőstény köpenyüregébe, egy speciális párzókaron át. Ezután egy héttel a nőstény leteszi a petéket, akár 150 ezret is, 4-6 hétig gondozza őket. A kikelt polipok 3 mm hosszúak.

 

Tahiti pillangóhal (Chaetodon trichrous)

Tahiti pillangóhal (Chaetodon trichrous)
A tahiti pillangóhal nemcsak azért különleges, mert megeszi az üveganemónákat, hanem azért is, mert könnyen tartható korallszirtes akváriumban, és jól kijön más halakkal is. Minden szempontból nagyszerű választás.

A tahiti pillangóhal kitűnő választás a tengeri akvarista számára, az üveganemónák elleni harcban. Szívós, mutatós, tengeri akváriumban való tartásra alkalmas, nagyszerű hal.

Egy trópusi sósvizi akváriumba nagyszerűen illik a tahiti pillnagóhal (Chaetodon trichrous). A sörtefogúfélék családjába tartozó tahiti pillangóhal az egyik legnagyobb pillangóhal fajta, közeli rokona a közismertebb kleinii pillangóhalnak (Chaetodon kleinii).

A tahiti pillangóhal több okból is nagyon kedvelt a tengeri akvaristák között:

  • szívós
  • szívesen megeszi az üvegrózsákat (üveganemónákat)
  • korallszirtes akváriumi tartásra alkalmas - kellő elővigyázatossággal

 

Sok pillangóhal féle létezik


Népszerű pillangóhalak

 

A legkedveltebb és legkönnyebben beszerezhető tengeri akváriumba való pillangóhalak a sörtefogúfélék (Chaetodon) családjába tartoznak. A szemfoltos pillangóhal (C. auriga), a fent említett Kleinii pillangóhal, és a sávos pillangóhalak (főleg a C. Lunula, de a kisebb méretű C. Fasciatus is), mind a Chaetodon családba tartoznak, és mind megfelelőek azon tengeri akvaristák számára, akik szívós sósvizi halakat keresnek az akváriumukba. Az egyetlen különbség ezek között az ismertebb pillangóhalak és a tahiti pillangóhal között az, hogy az utóbbi talán veszélyt jelenthet a korallszirtes akvárium többi lakójára.

A tahiti pillnagóhal körülbelül 12 cm hosszúra nő meg, és többnyire a Csendes-óceán keleti lagúnáinak a korallszirtjein él (Marquesas-szigetek, Society-szigetek, Tahiti, és Tuamotu-szigetek). Ez a halfajta a természetes környezetében többnyire magányosan, párban, de legfeljebb 6 tagú csoportban lelhető fel.

 

Nagyon hasznos halacskák


A legjobb választás az üvegrózsák ellen

 

A tahiti pillangóhal a legmegfelelőbb állat az üvegrózsák (anemónafélék) természetes kiirtására a korallszirtes akváriumból. Az üvegrózsát, amely megtapad az élőköveken, gyakran akaratlanul betelepítjük az akváriumba. Ha a körülmények megfelelnek, az üvegrózsák nagyon gyorsan elszaporodnak az akváriumban, más gerinctelen állatkák életterét elfoglalva. A kihívás abban áll, hogy találjunk egy olyan állatot, ami megeszi az anemónákat, de a többi, dekoratív jellegű gerinctelen állatkát békén hagyja.

Kellő elővigyázatossággal a tahiti pillangóhal összeegyeztethető a tengeri akváriumi élettel. Az általános vélemény az, hogy ez a hal 95%-ban példamutató polgára a tengeri akváriumnak.

Bár vannak más állatok is amelyekkel természetes módon ki lehet irtani az üvegrózsát, mégis ez a halfajta ez egyik legjobb. Sokkal szívósabb, mint a többi ismert üvegrózsaevő állat, mint például a közönséges csipeszhal (Chelmon rostratus), és legalább annyira valószínűtlen, hogy belekóstol valamelyik dekorációs korallba. De az a legjobb, hogy az üvegrózsát mindig megeszi!

 

Nem bántja a többi haltársát


Akvárium a tahiti pillangóhal számára

 

A tahiti pillangóhal számára a kb. 200 literes akvárium az ideális, amelyben elég helye van úszni, és amelyben sok más békés halközösséggel él együtt. Bár készségesen megeszi az üvegrózsákat, a legtöbb egyed hajlandó elfogadni az akváriumi kosztot. A pillangóhalat etethetjük tengeri ételek kis húsdarabkáival, vagy húsevőknek, mindenevőknek készült kereskedelmi haltáppal. Hasznos lehet a haltápot etetés előtt, vitaminos táplálékkiegészítőbe áztatni, ez segít az állatnak megőrizni a színét, és ellenállóbb lesz a betegségekkel és az élősködők általi fertőzésekkel szemben.

Ha az akvarista tahiti pillangóhalat szeretne tartani, elég egyet tenni egy akváriumba, kivéve, ha pároztatni szeretné. Más halakkal való összeférhetőség szempontjából a tahiti pillangóhal, miután akklimatizálódik, általában megállja a helyét a halközösségben, egy korallszirtes vagy halas akváriumban, még akkor is, ha utólag betelepítünk néhány agresszívebb halfajt.