Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Muréna, gyors mint a villám!

Muréna, gyors mint a villám!
Murénák. Sokféle színváltozatuk beszerezhető: fehér-fekete kockás muréna (Echidna nebulosa), kék-sárga szalagos muréna (Rhinomuraena quaesita). Sokan félnek tőlük, valószínűleg, mert a kígyókra hasonlítanak.

Murénák


Tengeri akváriumban a tűzhalak mellett a másik legkönnyebben tartható ragadozó halak a murénák. Sokféle színváltozatuk beszerezhető: fehér-fekete kockás (Echidna nebulosa), kék-sárga szalagos (Rhinomuraena quaesita). Sokan félnek tőlük, valószínűleg, mert a kígyókra hasonlítanak. E félelem teljesen alaptalan, a két fajnak semmi köze sincs egymáshoz. Ezek az állatok szinte egész életüket ráérősen, kisebb nagyobb lyukakban, sziklarepedésekben töltik, arra várva, hogy egy gyanútlan áldozat éppen az ő barlangocskájuk elé tévedjen. Ekkor persze villámgyorsak, hogy aztán jóllakottan tovább pihenhessenek a következő támadásig.

 

fehér-fekete kockás muréna
fehér-fekete kockás muréna

 


Mutatványos muréna


Szeretik a kihívásokat: ha ugyanis medencéjükbe valamilyen vékony, hosszúkás tárgyat, például műanyag csövet, vagy üvegpalackot teszünk, szinte biztos, hogy nyomban megpróbálnak belemászni, vagy legalábbis átpréselni magukat annak legszűkebb részén, csak azért, hogy bebizonyítsák maguknak, ők ezt is tudják.

 

kék-sárga szalagos muréna
kék-sárga szalagos muréna

A muréna falánksága határtalan


Könnyű tartásuk (igényeik a tűzhalakéval azonosak) tehát életmódjukból fakad, s viszonylag kis helyen (120-150 literes akváriumban) is jól érzik magukat, ha egy-két lyukacsos tengeri sziklával biztosítjuk számukra a búvóhelyet. Falánkságuk határtalan, és pár hét elteltével már csalogatni sem kell őket az etetéshez, maguktól rohannak ki barlangjaikból, és cibálják ki kezünkből a haldarabkákat. A táplálékot rendkívül jól hasznosítják, és raktározzák, ezért nem nagyon kell aggódni értük, amikor egy-egy hétre magukra hagyjuk őket nyaralásaink során.

 

Muréna vs muréna

 

És ha akkora szerencsénk van, hogy valamely trópusi tengernél tölthetjük a jól megérdemelt pihenésünket, majd a víz alatti kutakodásaink során egy sziklaüregből, vagy egy vízbe dobott gumiabroncsból egy 1,5-2 méteres óriás muréna néz velünk farkasszemet elgondolkodva azon, vajon mit is csináljon most velünk, nem árt, ha eszünkbe jut: ez az az eset, amikor nem ő van a mi akváriumunkban, hanem mi az övében...

 

 

Banditacápa

Banditacápa
Olyan cápafajokkal érdemes foglalkozni, melyek nem harapják le tőből a kisujjunkat etetéskor, s még több éves tartás után, kifejlett állapotban sem haladják meg a 60-80 centiméteres nagyságot.

Első hallásra sokan elrettennek ettől a címtől, pedig cápát tartani egyáltalán nem olyan bonyolult. Sőt, meglepően olcsó hobbi: egy kisebb cápás akvárium alig kerül többe, mint egy szépen berendezett édesvízi akvárium. Az állatok gondozása, etetése és az akvárium fenntartása pedig olcsóbb és egyszerűbb, mintha vitorláshalakkal, diszkoszokkal, vagy éppen neonhalakkal bajlódnánk.

Az persze korántsem mindegy, hogy milyen fajtával próbálkozunk, hiszen a nagy fehér cápáról jobb, ha már az elején lemondunk. Sokkal inkább olyan cápafajokkal érdemes foglalkozni, melyek nem harapják le tőből a kisujjunkat etetéskor, s még több éves tartás után, kifejlett állapotban sem haladják meg a 60-80 centiméteres nagyságot, olcsón és könnyen beszerezhetők, és gondozásuk olyan egyszerű, hogy olyasvalakinek sem okoznak különösebb problémát, akinek életében nem volt még akváriuma. Mindezen kritériumoknak a banditacápák (Chiloscyllium punctatum, angolul Brownbanded bambooshark - barna-csíkos bambuszcápa) felelnek meg leginkább.

Banditacápa

A banditacápa életmódja

Ezek az állatok az indonéz szigetvilág (Sri Lanka, Szingapúr) tengereiben honosak. Fenéklakó életmódot folytatnak, ami azt jelenti, hogy az akváriumban is főként a homokon, és az afölötti húsz centiméteres térségben tartózkodnak leginkább, és csak ritkán, a jól megszokott etetés kedvéért úsznak feljebb. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen így nem kell túl magas medencét építeni a számukra. Természetes környezetükben a sötétség beálltával indulnak vadászkörútjaikra, és elkapják az "alvó", vagy éppen nem kellően elővigyázatos kishalakat, de szinte mindent megzabálnak, ami csak az útjukba kerül, kicibálják a homokból a csigákat, kagylókat, férgeket, rákokat egyaránt.

Cápa mivoltukat az akváriumban sem hazudtolják meg, hiszen az első néhány hétben főként éjszaka mozognak, fénynél csak ritkán merészkednek elő, de miután rájönnek arra, hogy halhúsra kizárólag nappal számíthatnak, már a kora reggeli órákban előbújnak rejtekhelyeikről, s egész napos fel-alá úszkálással követelik a finom falatokat. Etetésük akváriumban sem okoz különösebb gondot, pár alkalom után már kézből is szívesen elveszik a haldarabkákat, és akkor sem lepődnek meg, ha közben vakarásszuk a fejüket, hátukat. Egy-két hónap elteltével pedig már teljesen kézhez szoknak.

Banditacápa

Hogyan szaporodik a banditacápa?

Mint a legtöbb cápa, így ez a faj is tojással szaporodik. A cápatojás nem más, mint egy körülbelül 10 - 12 cm hosszú, 4 - 5 cm széles, és 1 - 2 cm vastag szilvamag szerű kapszula, melyben a kis cápaembrió biztonságban fejlődhet. A tojás fala fél mm vastag kartonpapír keménységű anyag, amit ha óvatosan megtakarítunk ( például körömkefével ) a rátelepedett algáktól, akkor szinte teljesen átlátszóvá válik, és végignézhetjük cápánk több hónapig tartó fejlődését.

Kezdetben nem is látunk mást, mint egy tojássárgája nagyságú szikhólyagot, és egy kis köldökzsinórral ahhoz kapcsolódó embriót. Majd ahogy telik-múlik az idő, úgy fogy a szikhólyag és nő a cápa. Eleinte még akkora helye van, hogy a köldökzsinórral maga után vonszolva "tápanyagraktárát" ide-oda fickándozik, úszkál, de mire eljön a kikelés ideje, már akkora, hogy moccanni sem bír, és összetekeredve, fejét a tojás egyik csücskébe beékelve fekszik. Majd egy szép napon, valószínűleg az éhségtől hajtva fejével széttolja a tojás egyik végét, és egyszerűen kiúszik belőle. Ha szerencsénk van, akkor már másnap eszik, és attól kezdve nem is lesz vele semmi probléma. Előfordulhat persze az is, hogy több hétig sem hajlandó semmilyen eleséget elfogadni. Ekkor sem kell megijedni, hiszen egy cápa egyszerűen képtelen éhen halni, egy kicsit lesoványodik ugyan, de elég nagy tartalékokkal rendelkezik ahhoz, hogy kibírja ezt a pár hetes koplalást. Vadászösztöneit könnyebb élő hallal fölkelteni. Ha például egy 1-2 cm-es vergődő guppit tartunk a szája elé, szinte biztos, hogy nyomban beszippantja, és attól kezdve, hogy egyszer már megízlelte, milyen is a halhús, mindegy lesz neki, hogy élő kishalakkal, vagy éppen fagyasztott haldarabkákkal etetjük-e.

A cápa helyének kialakítása

Ezeknek a cápáknak nem kell állandóan úszniuk ahhoz, hogy oxigénszükségletüket biztosítsák, és ezért méretükhöz képest viszonylag kis helyen is remekül érzik magukat. Egy 150-200 literes akváriumban akár 2-3 egyedet is tarthatunk, soha nem bántják a másikat, és gyakran egymás mellé bújva pihennek a sziklák tövében. Arra azonban ügyeljünk, hogy vizük hőmérsékletét egy hőfokszabályzós fűtővel 25-27 °C fokon tartsuk. Medencéjük berendezése egyszerű: korallhomok, néhány eredeti trópusi tengeri szikla (élő kő), hogy el tudjanak bújni, világításnak egy neoncső, szűrésnek pedig egy belső motoros szűrő már elég. A biológiai szűrést a biolabdával, vagy korallhomokkal feltöltött szűrőoszlopok, és a fehérjelehabzó (olcsó levegőztetős, vagy drágább motoros) biztosítja. A rosszabb vízminőséget is jól viselik, de azért ajánlatos a havonkénti részleges vízcsere (a víz 10-15 %- a), vagy a víz aktívszenes szűrése.

Mindezen feltételek mellett gyorsan nőnek, akár egy éven belül elérhetik a 30-40 cm-es hosszúságot. Innentől kezdve növekedésük ütemét főleg az akvárium mérete határozza meg. Nagyobb helyen (400-500 literes medence), megfelelő etetés mellett 3-4 éves kor körül válnak ivarérett, 60-80 cm-es példányokká. A nemek megkülönböztetése nagyon könnyű: már a tojásból való kikelés után látható a hímek hasúszóinak belső felén lévő osztottság, mely az idő múlásával megnyúlik, és még szembetűnőbbé válik. Egy hímet akár két-három nősténnyel is tarthatunk együtt, így a szaporodás esélye még nagyobb lesz, és egy szép napon arra ébredhetünk, hogy kis cápatojások lógnak itt is, ott is az akváriumban!

 

 Császárhal

Miért kell neked császárhal? Ha már van, mit csinálj vele?
A császárhalak tartása csak viszonylag nagyméretű, 300-400 literes, vagy lehetőleg ennél is nagyobb medencében lehetséges, azonban a "törpe császárok" tarthatók kisebb akváriumokban is.

A császárhalak iránti csodálat teljességgel érthető, hiszen ezek az előlények impozáns megjelenésükkel és "uralkodói" viselkedésükkel valóban egyik legfenségesebb halai a tengeri akváriumainknak. Még akkor is megakad rajtuk a bámészkodók tekintete, ha olyan faj úszik el szemük előtt, melynél színesebb halak is vannak az akváriumban. A nagyobb császárhalak fenségesen úszkálnak a medencében gondozójuk legnagyobb büszkeségére. Jó, ha tudjuk, hogy a fiatalabb állatok színezete sok esetben teljesen eltérő a felnőtt kortól, ezért beszerzésük előtt tájékozódjunk mindkét mintázatot illetően. Egyes egyedek, főként az ún. törpe császárhalak, az akváriumban lévő korallokat csipkedhetik, eszegethetik, ezért megvásárlásuk előtt kérdezzük meg az eladót az adott faj táplálkozási szokásairól is. Sajnos csak remélhetjük, hogy tud is válaszolni a feltett kérdéseinkre!

Miért kell neked császárhal? Ha már van, mit csinálj vele?
Pomacanthus semicirculatus

Hogyan tartsuk?

Tartásuk csak viszonylag nagyméretű, 300-400 literes, vagy lehetőleg ennél is nagyobb medencében lehetséges, azonban a "törpe császárok" tarthatók kisebb akváriumokban is. Csak olyan medencékbe lehet biztonsággal telepíteni fajaikat, mely már hosszú ideje (legalább 16-18 hónapja, vagy régebben) probléma nélkül működik. Odaadó gondos ápolást, szinte folyamatos foglalkozást és nagyon jó vízminőséget igényelnek különösen az első (beszoktatási) időszakban. Tarthatóságuk sarokköve a beakvarizálás. Egy helyesen, kellő gondossággal beszoktatott példány, adott esetben szívós, nagyon hosszú életű lakója lesz akváriumunknak. A beakvarizálási idő alatt figyelembe kell venni, hogy a fiatal példányok egyáltalán nem bírják az éhezést és a betegségekre is nagyon fogékonyak. Egy-két nap etetés nélkül, szinte biztosan lesoványodáshoz, elgyengüléshez és pusztuláshoz vezet. Beszoktatásuk kulcskérdése az, hogy a halak hajlandók-e elfogadni az eleséget. Csak olyan példányt vásároljunk meg, mely az eladónál szemünk láttára jó étvággyal eszik. Ha az állat a kereskedésben sem akar táplálkozni, szinte biztos, hogy a kihalászás, szállítás és újratelepítés után új helyén méginkább nem fog enni, aminek következményeit nem kell ecsetelni. S, mivel egy egy-egy ilyen hal ára nagyon magas nem szabad kockáztatni.

Miért kell neked császárhal? Ha már van, mit csinálj vele?
Pomacanthus imperator

Hány császárhal legyen egy akváriumban?

Tartásuk csak egyesével lehetséges. Ha ugyanabban az akváriumban több példányt is tartunk, a kisebb, gyengébb hal el fog pusztulni a nagyobb általi folyamatos területbirtoklásért való zaklatás következtében. Az erősebb még az eleségtől is el fogja üldözni, ezért nem tud eleget enni, ami fejlődésének további lassulásához vezethet.
Más fajokkal szemben azonban általában nem mutatnak nagyobb agresszivitást. Ha beszoktatásuk sikeres volt, hamarosan megismerik gazdájukat, etetéskor kezéből is szívesen elfogadják a táplálékot.

Legismertebb akváriumban is tartható fajaik:
Pomacanthus imperator , P maculosus és P. (Euxiphipops) navarchus fajok talán a legismertebb császárhalak. Nagytestűek, ezért csak nagy akváriumban tarthatók.
P. semicirculatus (korán császárhal) Fiatal példányai nagyon érdekes mintázattal rendelkeznek. Az első időben igen fogékonyak a betegségekre.